Keresés a honlapon:

Különvélemény - 50 szóval (Vaskó Ilona)

 

 

Az éjszaka selyemhidege

A hűvös selyem érintésére ébredtem hajnalban. A takaró lecsúszott a derekamra, a hálóing rideg öleléssel burkolt körbe testem. Hiába akartam közelebb vackolni magam öled melegéhez, ágyam rád eső oldala üres volt. Majd holnap – gondoltam. Holnap majd ágyadba kérezkedem, ahol nem létezik ruhám hidege. Ott nincs ruha sem, csak az ölelésed.

A szerelem fémes íze

A hideg rosé nem hűtött semmit. A tétova magány, toporzékoló vággyá alakult. Kívántalak. Úgy kívántalak, hogy észre sem vettem te engem mennyire. Nem éreztem, ahogy megharaptál, ahogy a vér kisercen a számon, a fémes ízt sem érzékeltem. Úgy estünk egymásnak, mint az éhezők. Téptük egymás rongyát, falni akartunk. Felfalni egymást.

A csend biztonsága

Legnehezebb újra hinni. Félek. Még mindig félek, hogy valamit én rontottam el. Nem beszélhetek róla, pedig meddő a titkolózás. Nincs tétje, csak fájdalma. Húzom magam után, mint a megvert, a leszaggatott rongyait. Olykor lábaimra tekerednek a cafrangok, és hogy hasra ne essek, inkább megtorpanok. Hallgatok. A csend biztonsága ölel körbe.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-10-05 16:00:20

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.