Videó

Százados Ábel kapta a legígéretesebb fiatal filmes díját Cannes-ban
Az M2 Petőfi TV videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: A szoba

 

 

 

 

A szoba

 

A ház nem árulkodott soha. A halványsárga, utcasorba illeszkedő sátortetős kocka osztott, kétszárnyú ablaka nem engedett utat a kíváncsi tekinteteknek, csak este nyílt ki, amikor az elsötétített szobában üldögélő alakot körbefolyó sötétség egy-két órára összekeveredhetett a kinti, fényes, zajos, élettől szagló éjszakával. A szobába vezető folyosón a selyemtapéta mintája elkopott, a falban tivornyázó nedvességtől őszi falevelek rothadására emlékeztető halálszag lopakodik a kitüremkedő púpok alá. Néhol már kiszakadtak a légbuborékok, tenyérnyi foltokban hámlik le a nyolcvan éves anyag, de jótékonyan rejtik a szépséghibát az apró, de nagyfejű vasszegeken lógó fakeretbe öltöztetett rézkarcok, fametszetek, a felskiccelt, illanó grafitszélekkel fakuló tanulmányok, fekete-fehér fényképek. Hármas sorokban, hármas elrendezésben kerültek ki az egész házban, szellem-test-lélek, születés-élet-halál. A fakazettás, csontfehér ajtótok hideg a homlokának, tenyere alatt érzi a márványként szétfutó repedéseket, az ajtólakk hullámos tajtékát. A kitartó, emberi érintéstől fényesre kopott könyvgerincek beárnyékolják a teret, mintha fizikai kiterjedése lenne itt az évek alatt kiolvasott szövegeknek. Jellegzetes könyvtárszag. A lapszélekre rakódó por, az antik könyvek papírjában elbomló kémiai anyagok vaníliához hasonlító illata. Véletlenszerűen emel le köteteket, a sárguló lapok között préselt virágok, letépett fecnijegyzetek. Az apja betűi, mint az arabeszkek, bonyolultan, de a személyiségéből fakadó szabályossággal kapcsolódnak egymásba, néha összetorlódnak, leginkább a k betű után. A futószőnyeg puha selyemrojtjain apró, ki nem bogozható csomók, a keskenysége ellenére nehéz anyag, a vadgesztenye féltőn, burokban nevelt sötétbordójára emlékeztető színben vibrál, közelebb hajolva az agya még kiérezné a kereskedő üzletében terjengő füstölő szantál illatát. A jobb keze felől, az artdeco lámpatesten egy törékenynek ható, motívumos Tiffany bura. Az üveg mókásan hat, mintha egy antik, különleges domborművekkel megmunkált pompeji gladiátorsisakot egy baltanyélre állítottak volna. Szemben, a szoba túlsó oldalán, a néma ablakkeret alatt, barna, levélmintás takaróval leterített fotel. Az ülőrész közepén kerek bemélyedés, a földön kosárban varrókészlet, használattól megfeketedett, üres hímzőkeret. A fehér bakelitben billenő fekete kapcsológombtól lágy, tojáshéj fény szökik ki az izzóból, életre kelti a tölgyfa asztalon tartott tárgyakat. Plafonig nyújtózik a szürke férfitorzó, a kőoroszlán lecsukott szeme felpattan, és a könyvek között függő üknagypapa grafittal meghúzott férfias állkapcsa is mintha megfeszülne, s megrovón tekintene le rá, mintha átlátna a zakó szövetén, s látná az Amerikába szóló repülőjegyet. Mindig a perzsa mintás, nehéz ágytakaróval letakart kanapé sarkában ült az apja. Vékony, saját kézzel sodort cigarettáit a rapszodikusan kitett antik, imari porcelántányérok irizáló holdfényébe nyomta, majd a kerevet bal oldalánál álló fekete, japán lakkbútorról leemelte a csiszolt kristálypoharat, amiből folyton ugyanazt a földillatú, testes vörösbort kortyolta fel. Emlékszik, gyerekkorában, ha az egész üveg bor elfogyott, Dr. Rósejbni Miklós gyakorta helyezkedett vívóállásba, ahogyan azt a szobát uraló, generációkon keresztül megörökölt sötét tónusú olajfestményen látta. Az arany vértezetben pózoló karcsú katona mandulavágású szemének íve vagy a dús, zabolátlan hajzat, ami a homlok fölött meginduló gyors kopaszodástól szinte tojásdaddá változtatja az amúgy kerek arcszerkezetet, az apára is átöröklődött. A vitéz ős mellett függött, rózsaarany színű, cizellált keretben az anyja képe. Szénnel megrajzolt kifejező tekintete, a papírból szinte kiugró, törékeny szépsége szelíden bújt meg a fölötte függő szigorú vonású nagymama akvarellje alatt. A kopott, ciánkék plafonon cigarettafüsttől kialakult nikotinfoltok, a díszlécen porfátyol, az aranyszín szaténnal behúzatott biedermeier szék mögött rendetlen összevisszaságban a könyvek. Ott bújik meg a Közöny is, ő olvasta fel, tizenkét évvel ezelőtt, az akkor már napról napra csendesebb kórházi szobában. Az 1943-as, Révai kiadású volt az anyja kedvence. Odalép a szekrényhez, rátérdel az oroszlánlábas székre, automatikusan megtalálja a polcon, nem nyúlt hozzá azóta senki. Anyja kórházi karszalagja még mindig a fedőlap alatt, a vékony kötet pont befér a repülőjegy mellé a zsebbe. Észre sem veszi, hogy rajta felejti a kezét, ott a bal oldalon, a szíve fölött. Húsz lépés volt keresztben ez a szoba annak idején, most négy, búcsút reccsen a szőnyeg alatt a halszálkás parketta. Nem néz vissza. Átlépi a küszöböt.

 

 

  
  
 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.