Videó

Szabados Árpád videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Mikor minden

 

 

 

 

Mikor minden

Orbók Ildikó: Ablakmesék – egyenálmok / uniform dreams

 

Mert olyan volt az egész, mint a film, amin annak idején olyan sokat nevetett, az újabb és újabb, ugyanolyan napok, a soha nem változó mondatok, mozdulatok, amik minden alkalommal ugyanabban a pillanatban történtek, mint tegnap és tegnapelőtt. Éjjel mikor felébredt a plafonra bámult, az ablaktól pár méterre futó úton suhanó autók reflektorai kékesfehér mintákat festettek fel a fehér álmennyezetre, nézte, ahogyan összeolvadnak, szétválnak, és arra gondolt, ezek élnek odakint, abban az autóban, nagyon is élnek, minden percben és minden másodpercben történik velük valami, ha más nem is, de az ablakon túli táj, a dudvák és gyomok elfagyott torzsái másképpen és másképpen haldokolnak minden egyes megtett kilométer után. Hinni akart ebben. Ebben akart hinni. Elképzelte az alvó falvakat, ahogyan egy fél óra múlva átsuhan rajtuk ez a fény, a sötét kertekben hangosan csaholó kutyák egybefonódó kánonját, a töredezett, málló vakolatú házakat, melyeknek foghíjas függönyei mögött kéken villogó televízió vetít az agyba hamis, elérhetetlen álmokat. A mozdulatlannak tűnő, útmenti fasorokra gondolt, a fényszóró sugarában megvillanó vadállatok riadt pupillájára, a csillagokra a fehérre szikkadt földgöröngyökkel álmodó földek felett. Régen ismerte mindezt, hozzá tartoztak, ahogyan a bőre, a lélegzete, a hangja is az övé kezdetektől fogva. A plafon újra besötétedett, már nem tudta eldönteni ébren van-e, vagy csak álmodja ezt az egészet, fordult egyet, de a hirtelen mozdulattól a vádlija megfeszült. Szisszent, felült, a lábfejét visszafeszítette, húzta erősen a mellkasa felé, így tanította annak idején az edző, mikor még rúgta a bőrt, mikor még volt idő, mikor még azt hitte, minden idő az övé. Enyhül a fájdalom, felkel az ágyból, eligazgatja a feleségén a takarót, átcsoszog a nagyszobába. Csak a halvány fénnyel égő hangulatlámpát kapcsolja fel, tavaly Valentin napra vette az asszonynak, mintha gyertya lobogna a búra alatt, meleg narancssárga fény, libbenő, remegő árnyakkal telik meg tőle a szoba. Keresgél a DVD-k között, a por vékonyan ül már a sorba rendezett tokokon. Kicsit már hunyorítani kell az olvasáshoz, de végül, a legalsó sorban megtalálja. Hangosan, zümmögve szívja be a lejátszó az idétlen időkig fényes korongját.

 

 

 

 

 

  
  
 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.