VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Várakozás
Várakozás
Mintha majdnem beverné a fejét a plafonba, kicsi ez a folyosó, igaz, keskeny volt mindig, alig férek el mikor mellém állnak a többiek, de nem éreztem soha ennyire alacsonynak a hajlított üveglapokból összerakott plafont. Úgy szökik be ide a fény, mintha soha többé nem akarna sehol máshol megmaradni. Nem ismerem ezt az alakot. Ekkora embert megjegyez az ember, később, otthon, a tea mellett mesél róla. Te, láttam ma egy fickót a metrón, képzeld, le kellett hajolnia, hogy be tudjon lépni az ajtón, és akkor már tud viszonyítani, aki hallgat, igen, az már bizony magasság, csóválja a fejét, hitetlenkedve, hűha, és az lesz az első kérdése: vajon mit evett gyerekkorában? Persze nem tudjuk meg soha, honnan is tudhatná azt egy ilyen sima megfigyelő, mert a tudáshoz ismerni kellene, eldugott kocsmák kosztól ragacsos padjain üldögélni, míg a beszélgetések során minden kiderül, valójában nem is olyan magas, csak 218 centi és a lába is csak egy szolid negyvenöt. A harmadik pohár sör után elmesélné milyen nehezen vásárol magának ruhát, én meg azt mondanám, majd segítek, tudok egy csomó ilyen boltot, s közben rohadtul imádkoznék odabent, a fejemben, hogy este, amikor leülök majd a géphez, dobjon ki találatot a Google, mert különben baj lesz, égek, mint a Reichstag, annak is utána kellett néznem régen, amikor apám először használta ezt a mondatot, mi a fene az a reisztág, persze analóg világban iszonyú nehéz keresni, lexikonok poros lapjain átolvasni magad, szinonimaszótárt lapozni, mi az, mi lehet, aztán égő fülekkel rákérdezni a felnőttektől, akik néha csak türelmetlenül legyintenek, mintha légy lennél, hagyj most ezekkel a buta kérdésekkel, sicc, míg végül az egyik, gyerekszemmel nézve talán pont ilyen égig nyújtózó ember meg nem sajnál, s el nem mondja az igazat, amit te végül vagy elhiszel, vagy nem.
Megjelent: 2019-12-11 12:00:00
|
