Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Obszidián a tenyeremben

 

 

 

 

Obszidián a tenyeremben

 

Egy világítóan szőke, hosszúhajú, mezítlábas kislányról álmodom. Talán 6-7 éves lehet. Sötétkék ballonkabátban van. Három nő kíséri. Nem beszélgetnek, csak lépkednek mögötte. Szemük folyamatosan az apró alakra tapad. Egy aluljáróból lépek ki. Emberek suhannak el mellettem. Én csak állok. Az utat keresem, merre induljak tovább.

Ahogyan lépek le a lépcsőkön, pont szembekerülök velük. Megtorpanok. A kislány engem néz. Kerek, tiszta arcában sötét szempár. Én a meztelen talpát figyelem. A járda fényes az esőtől. Csizmák és bakancsok dobognak körülöttünk.

A szőke fej hátrafordul az egyik nő felé. Ő a legidősebb a három közül. Haja vállig ér. Mákszínű. Az idő vastag fehér sávokat festett közé. Nézik egymást, a nő bólint. Fekete kabátjába nyúl. A kislány kinyújtott tenyerébe helyez valamit, mozdulatlan arccal.

Elindulok. Megpróbálom kikerülni őket, de az apró kéz elkapja a kabátomat. Erő van benne. Leguggolok mellé. Hideg keze az enyémért nyúl. Egyesével hajtogatja szét az ujjaimat. Végigsimítja tenyerem vonalait. Rám mosolyog. Szeme most a viharos ég. Mélykék, háborgó tenger.

Egy hideg obszidián követ tesz a tenyerembe. Egy medve alakját formázza. Sematikus, mégis jól felismerhető alak. Egyesével hajtogatja köré az ujjaimat. Mikor végez vele, továbbindul.

Meztelen talpa alatt cuppognak a tócsák. A három nő nesztelenül követi. Eltűnnek az aluljáróban. Kiegyenesedve nézek utánuk. Kezemben lassan átmelegszik a fekete kő.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-03-29 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.