Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Vasárnapi gyógyséta

 

  

Van valami gyógyító a sétában. A fákban. Az avarban kutató varjak feketeségében. Kisebb lesz az emberben, összehúzza magát ami fáj. Eleinte a zene dallamára lépek. Csak a padra leülve húzom ki a fülhallgatót. Üres minden.

Vasárnap.

Fáj a talpam. Új cipőben menni táncolni, nem életem döntése volt. Kiveszem a zsebemből a dióbelet. Felállok, kicsit távolabb sétálok, ahol dolmányosok ugrálnak tőlem távolabb. Szétszórom a diót, egyet kettőt megeszek közben. Visszaülök.

Engem figyelnek gyanakodva. Fekete szemük egy pillanatra sem enged el, ahogyan közelebb ugrálnak a csemegéhez. Egy kisebb testű, világosszürke a legbátrabb. Ő az első, aki egy dióval a szájában felrepül a fejem feletti ágra.

Felnézek rá. Azon gondolkodom letojja-e a fejemet nagy boldogságában. Arrébb húzódom. Emberek érkeznek. Kisebb csapat. Hangosak.

Előveszem a fülhallgatót. Közben nézem a boldog varjúcsapatot, ahogyan egyesével felszállnak. Mindenkinél van valami.

Zene dallamára lépek tovább. A vastag télikabát siseg rajtam. Utálom a télikabátokat. Az órám jelez. Túlteljesítettem a napi lépésszámot. Gratulálok, írja. Peregnek a fákról az utolsó levelek. Múlik minden.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-11-23 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.