Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: Amikor minden összeér

 

 

 

 

Amikor minden összeér

Tele a négyeshatos. Állok az ajtó mellett, a kis beugróban. A falnak dőlök. Zenét hallgatok. Csak az zakatol bennem, ha hazaérek alszom egy órát.
A fülemben ordít a Guns N' Roses. Tudom, kihallatszik. Ma nem érdekel. Egy hangot sem akarok meghallani senkiből. Úgy érzem, ha egy szikra is pattan, elsírom magam.

Fut a szerelvény. Emberek szállnak, mennek. Egy férfi elejt egy maréknyi aprót. Hárman szedjük fel. Még éppen időben. Üvöltve ugrik ki az ajtón a Margit szigetnél.

Nincs semmi különös a napban. Csak a fények. Csak a feszültség bennem. A zene sem oldja. Mi baj, kérdezte ma K. Én meg elmeséltem, hogy néha nincs baj, csak sok minden összeér. Sok az élet. A megugrandó. A muszáj. Te meg elfáradsz. Nem a tested. A lelked dobja rád a szürke takarót. Ő kényszerít a sarokba.
A Margit hídnál, az aluljáróban, egy bácsi áll, mankóval. Nézi a végtelennek tűnő lépcsőt, amin morózusan cammogok lefelé. Mindenki elsiet mellette. Karomat nyújtom. Fülemben a "You could be mine". Meg akarja köszönni, de feltartom a kezem. Csendben lépkedünk. Felteszem a villamosra. Vigyázzon magára, mormolom.

Mosolyog, mint anno nagyapám. Én meg indulok a hévhez.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-09-14 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.