Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Ady Edina: anyámmal álmomban

 

 

 

 

anyámmal álmomban

 

 

gyakran eljön anyám álmomban. ülünk padon, vízparton. épületet bámulunk, sodró tempójú embereket figyelünk csendesen. nem szól sokat. hangját már az álomban sem hallja meg a fülem, csak a lelkem emlékszik a rezgésre. ritmusra. a mondatok váltakozásának dallamára. még őrzik sejtjeim a nevetését, ahogyan elbohóckodta olykor a fontos kérdéseimet. gyakran eljön álmomban anyám. annyit ír a homokba: így volt. mintákat húz apró kezével. várakat, embereket karcol. jön a hullám, elmossa. felegyenesedik. derekára tett kézzel néz a hullám után. nem fordul felém, de emlékszem. égkék szemében hogyan hullámzott az indulat. boldogság, aggodalom, düh, gondoskodás, játék. kezét megfogtam olykor még felnőttként is, ha vásárolni mentünk. ballagtunk beszélgetve. csacsi, napi ügyekről. kék volt az ég. virágoztak a gesztenyék. így volt.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-05-11 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.