Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Várj reánk, s mi megjövünk

 

 

 

 

Várj reánk, s mi megjövünk

 

Öt órán át jöttünk hazafelé. Öt óra. Ez a kép, úgy a harmadik órában készült, csak ültünk, a nyári melegben, az állomáson, arról beszélgetve milyen jó lesz hazaesni. Ic pótlóbusz. Rosszullét miatt lekésett csatlakozás. Amit egy felnőtt elvisel, egy gyereknek gond lehet...

Minden egyre rosszabb. Összedől minden. Közlekedés, oktatás, egészségügy. Senyvedünk, izzadunk állomásainkon, még ezt oldjuk meg okosban, dobjuk össze...de levonják tőlünk, minden hónapban, jacht lesz belőle, be nem vallott kisbirtok, legyél boldog, a gyerek ingyen utazik, milyen menők vagyunk már veled, csókolj kezet...

...nem, nem akarom, hogy ingyen utazzunk, Egy szolgáltatást veszek igénybe, kifizetem. Időre érkező vonatot, korszerű vasút és úthálózatot, működő egészségügyet szeretnék, modern iskolarendszert, megfizethető élelmiszer árakat és közüzemi díjakat. Szívesen megfizetem az árat, csak haladjunk előre végre... előre, ne vármegyékbe kumiszt kortyolva, ispánokkal, mert minden elrohad, nem is lassan hanem hipersebességgel, mintha ez lenne az ő szuperképességük, negatív ungarista X-menek, elrohasztanak, bármit, amihez érnek, szóval most úgy tűnik semmi nincs, csak öt óra utazás 128,64 km-en, csatakra izzadva és nem tehetsz mást csak nevetsz, mintha most olvasnál egy egypercest.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-04-14 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.