Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Könyvhét 2023

 

 

 

Könyvhét 2023

 

A házak közé beékelődnek a felhők. Dörög az ég. A levegő sűrű. Nehezen lélegzik ma itt mindenki. Gyöngyöznek a homlokok. Mosolygó tömeg. A táskák könyvektől súlyosan, megfeszülő fülekkel húznak kart, vállat. Újra és újra nekem ütődik valaki, szédülök. Torkomban lassan, keserűen áll össze az émelygés. Egy anya megállít. Bal oldalán aprócska, cukorkaszín ruhákba öltöztetett kislány, hosszú loknikkal. Jobbján egy kisfiú, hatalmas, okos szeme kutatóan vizsgál. Készítene rólunk egy képet, kérdezi a nő. Gyönyörű asszony, haja mézszőke, szeme mint az áfonya, lila vagy kék, vitatkozhatnánk rajta. Persze. Szívesen. Kezembe nyomja a telefont, én letérdelek. Akaratlanul mosolyogni kezdek, ahogyan a gyerekek azonnal pózolni kezdenek, de minden póz anyához köthető. Hol a kéz, hol a törzs egésze simul oda a pipacsmintás ruhához. Többet készítettem, nyújtom vissza a telefont. Megköszönik és elveszítjük egymást. Újra nekivágok a tömegnek. Elhallok pár beszélgetést. Csak a hangokra figyelek, fejben találom ki hozzá a beszélőt. Valamennyire elterelhető így a figyelem, kitisztul a torkom, nem is szédülök már. Táskámban már ott az a pár, előre kiszemelt könyv, amiért érkeztem. Még vissza kell mennem a kiadóhoz. Vár ott rám valaki, alá kell írnom a Pubit, a Pubikat. Visszafordulok a tömegbe. Az eget bámulom, a szürkéskék hasú felhőket, leszakad, nem szakad le, leszakad, nem szakad le, mintha szirmokat tépnék, befordulok a sarkon, már látom a pavilont, látom azt, aki rám vár, leszakad, nem szakad le, remélem hazaérek mielőtt megáznék, vajon hoztam magammal tollat?

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-06-11 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.