Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Integetés apámnak

 

 

 

Integetés apámnak

 

Nem tudtam mit kellene mondani. Olyan régen láttuk egymást. Ültünk egymás mellett. Néma csendben. Mégsem éreztem magam kellemetlenül. Mindenki mással az lett volna. Mocorogni kezd az ember a széken. Zavartan a haját birizgálja. Rázza a lábát, miközben a gerince egyre feszesebbnek hat a testében, mintha mindjárt felrobbanna a feszültségtől. De itt csak a zene szólt halkan a pult mögül, a többi vendég duruzsolása töltötte be a teret, és ott voltunk mi, két ember, egymás mellett. Teát ittam. A forró ital gőzét figyeltem, néha kortyoltam egyet, vigyázva, ne szürcsöljek. Emlékeztem, azt nem szereti. Gyerekkoromban is rám szólt érte, minden alkalommal. Ő bort ivott. Vöröset. Karcsú pohárból. Soha nem tartotta el a kisujját, nem úgy, mint én. Amikor észrevette, hogy a poharat figyelem megszólalt.

– Emlékszel, amikor kulcskarikákat akasztottam a kisujjadra, hogy ne tartsd el, ha megfogod a poharat.

Meghökkenve néztem rá, sötétbarna szemébe. Már őszült. Majdnem teljesen szürke volt a haja.

– Emlékszem. – feleltem halkan.

Mosolygott. Ivott egy kortyot, felém nyújtotta a poharat, de én nemet ráztam a fejemmel.

– Amúgy minden rendben veletek?

– Persze apa.

Az Alphaville zenéje csendült fel. Sokat hallgattuk együtt. Ő a fáskamrában barkácsolt valamit, én a kutya szőnyegén heverve olvastam. Ritka, közös pillanataink egyike volt. Kint felhörgött egy hangosbemondó és ő az órájára nézett.

– Indulnom kell Kukori.

Felálltam és megöleltem. Erős volt a válla, de puha is. Az öregség lágyította meg rajta a húst.

– Szia Apa. Vigyázz magadra.

– Te is.

Kimentem vele én is a peronra. Egyetlen percre sem vettem le róla a szememet, mintha eltűnne, ha nem figyelem minden mozdulatát. Mielőtt felszállt még rám nézett egyszer. Fekete szakálla mögött ott lapult a mosoly. A szeme fényesen ragyogott. Feltartotta a kezét, majd fellépett a buszra.

A kikanyarodó gép fekete, sötétített ablakain át lehetetlen volt belátni az utastérbe. Integettem. Ki tudja kinek. Talán egy ismeretlennek. Talán az apámnak.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-04-02 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.