Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: I'm the priest

 

 

 

 

I'm the priest

 

Talán mert este a lányokkal Franciaországról beszélgettünk, egyszer elmegyünk majd oda, persze ők Párizst szeretnék, én meg a vidéket, hasonló, rejtett tájakat, ahol erdők nyúlnak fölénk és fű zizeg alattunk. Talán minden mindennel összefügg, álmomban hasonló tájon baktattunk, pont ilyen szürkéskék, esőt ígérő ég alatt, éhesek voltak és előre szaladtak, néztem őket, ahogyan veszekednek, mint mindig, a hangjuk már nem ért el hozzám, csak a testük árulta el, hogy megint civakodnak valamin. Egy férfi állt az egyik fánál, magas, sötét ruhás alak, cigarettázott. Franciául köszönt nekem, nevemen szólított, én meg nevettem, olyan furcsa franciául kimondva az Edina. Mosolyogva lépett mellém, haladtunk egymás mellett, ő is a gyerekeimet figyelte és folyamatosan beszélt hozzám franciául. Hallgattam, milyen szép ez a nyelv, mennyire szerettem mindig, aztán amikor már majdnem a faluszéli apró gazdasági épületekhez értünk, szóltam neki, nem értem. Csodálkozva nézett, nevetett. Kilátszottak a gömbölyű, fehér fogai, a kacagása olyan hangosan visszhangzott, hogy a gyerekek visszaszaladtak hozzánk. Ki ez az ember, kérdezték, ő meg mintha értené, azt mondta Luc, a kabátja zsebéből margarétát húzott elő, a lányoknak adta, a fiammal kezet fogott, majd felegyenesedve a templomra mutatott. I'm the priest.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-02-05 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.