VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Képes vagyok
Képes vagyok
Régóta állt a folyosón, a falnak döntve. Üveg van előtte, semmi nem látszik az olajból, néha ránéztem, házak, talán erdő, nincs idő kideríteni mi lehet. Éjjel nem alszom. Mostanában sokszor nem alszom. Tudom, fáradt leszek, karikás, igazi panda, a lányok majd nevetnek miközben iskolába, oviba megyünk, de nem megy. Tanulok élni. Fejben. Nézem a hajnali utcát. Üres utakon elfolyó sárga fény, magányos villamosmegálló. Fejemben lego-ként szaladnak ide-oda a bútorok, elvarázsolt kastély a lakás, mit és hová, hogyan, mégiscsak hasznos volt az az idegesítő tetris. Kimentem az üveg mögül azt a festményt, elég volt. Anyai nagyapám íróasztala fölött lógott annak idején, a piros bonanza asztal fölött. Reggel megírom egyszuszra az anyagot az Irodalmi Szemlének, félretolom, később tisztázom, aztán szétkapom a szobát, tologatom a nehéz, tömörfa elemeket, néha elakadok, fejben káromkodom kicsit. Egyesével feszítem fel a szegeket, hogy kiszabadítsam a pozdorját, amire festették a falut, néha megcsúszik a kezem, megint ketrecharcos leszek, mit csináltál már megint a szabin, semmit sem. Kiemelem a képet, óvatosan csúsztatom, meg ne sérüljön a festék, az üveglap következik. Nem szeret engem. Morran és hangosan, hisztisen törik, de boszorkány vagyok, megérzem előre, csak egy vékony csíkban hasít belém. Otthagyom a padlón, míg minden a helyére kerül, a festmény, a könyvek, mindent gondosan porszívózok és portalanítok, nem, nem vagyok normális, aztán az üveg mellé ülök. Sajnálom kicsit. Csigaalakban tört el, portól tompán, tehetetlenül vár. Apró kalapáccsal verem szét darabokra, óvatosan, csupasz kézzel teszem dobozba az éles üvegcserepet, furcsa rituálé, porszívózom az üvegmorzsalékot. A kép feketén, tisztán ül a helyén, míg eltakarítom a szilánkokat, néha felnézek rá és azon gondolkodom, mi az ott, a jobb szélen vajon. Gyümölcsfa?
Megjelent: 2022-11-27 06:00:00
|
