Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Barnás úton sárga busszal

 

 

 

 

Barnás úton sárga busszal

 

Álmomban a felhők olyan hatalmasra nőttek, hogy az aljuk rálógott a háztetőkre. Ragyogó, fájdalmas kék volt az ég és az utcán csak gyéren jártak emberek. Hangszórókból beszélt valaki, de nem értettem mit hadar, csak azt, hogy újra és újra ugyanazt a szöveget mondja el. Hosszúkás sporttáska állt az ajtó előtt, üres szobákat jártam végig, a polcokon csak pár darab könyv maradt, nem az enyémek. Nem zártam kulcsra az ajtót.

Egy sárga busz várt odalent, bazsalikom illata benne, a hátsó, hosszú ablak előtt, virágládában nőttek a tányér nagyságú levelek. Első ülésre ültem, a sofőr mögé, fekete kezeslábasban várt rám, a csomagot a busz aljába gyömöszölte, sok cucc volt lent már, de a buszon senki nem ült. Mikor elindultunk nem pörgött fel motor, siklott a jármű alattunk. A házakról lecsorgott a szín, tócsákban állt az úton, az emberek megálltak, némán néztek minket, ahogyan elhaladunk.

Amikor kijutottunk a városból a betonút földúttá változott, hatalmas fák közt suhantunk, vadul burjánzó területen át, derékig érő vadvirágok, füvek, bokrok és cserjék, köztük különös variációban állatok, zebra és egy komondor, félig már barna jegesmedve egy elhagyott, romos ház mellett.

Kihajoltam a lehúzott ablakon, derékig kilógtam, éreztem, valaki elkap a buszban, ki ne essek, de a sofőr mindkét keze a kormányon, de mégiscsak az övé az a kéz, a könyékig érő, fekete bőrkesztyű, mindegy, valójában nem számít, hány keze van egy embernek.

Néztem hátra, a távolban még szürkén ott volt a város, a felhők egyre jobban beborították, végül felfalják, kiabáltam hangosan, barnás por szállt a busz után, én pedig elővettem egy nagyon régi fényképezőgépet, amilyen apámnak volt gyerekkoromban és ellőttem az első képkockát.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-10-02 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.