Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Csak addig, míg kifogy a sárga

 

 

 

 

Csak addig, míg kifogy a sárga

 

Zárom az ajtót, be, ki, elpakolok, zörög, csattog, recseg minden, macska nyávog, mindenki beszél, csöngetnek, a mosógép centrifugára vált valahol egy fal mögött, mellettem pittyeg a játék.

Most akkor egy kis időt kérek, szólok nekik, bólogatnak, megértőbbek most, kriptonitom is lett, nem is egy, beszélgetünk, majd összebújnak, sutyorognak, nevetnek.

Zenét kapcsolok, behúzom magam után a konyhaajtót, írhatnék is, itt kavarog az anyag bennem, mint egy tornádó, előveszem a filceket.

Öntudatlanul választom a színeket, nem hagyom abba, csak míg átveszem a pizzát, csak míg felvágom háromszögekre, aztán visszaülök a gyűlölt bárszékre, nyekereg, én is utállak.

Színezem tovább Zozi rajzát, a kupakok pukkannak, serceg a tollhegy, telik a papír, elfogy kint a fény, bent a pizza, anya, anya, nem tudom mennyi idő volt ez, egy biztos, teljesen kifogyott a sárga...

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-09-18 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.