Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Vérkanyar

 

 

 

 

Vérkanyar

 

A vér, ami fut bennünk, iramlik, viszi az életet, a lábujjtól egészen a legeldugottabb sejtekig, csodás egy anyag, a vér, baleset során felszínre bukó sötétvörös, kémcsőbe sötéten, dühösen belefeketedő emberlé. Nagyapám, apám, anyám is miatta ment el túl korán, persze ők csak azok, akikről tudok, aneurizma, infarktus, magas vérnyomás, vajon még hány felmenőben borult meg a vér ritmusa, csapódott ki itt-ott a koleszterin, hányan születtek kivédhetetlen halálkanyarral az agyukban, hogy az intenzíven azt mondhassa az orvos, soha nem az a kérdés, megtörténik-e, hanem hogy mikor, van-e bennem, benned tűkanyar, meg kell-e élni minden pillanatot, a végsőkig és ha igen, hogyan kell, mondd, iszol-e eleget, vigyázol-e magadra, mert nem, nem az az egészséges ha vega vagy, ha zsírt eszel vagy kókuszzsírt, ha csak turmixozol, az az egészséges ha figyelsz magadra, nem újságcikkekre, online tartalmakra, hogyan sanyargasd magad, csak magadra, a testedre, mert szólni fog, mit szeret, mit nem, csak figyelj és igyál, nagyon-nagyon sok vizet, pláne most, hogy elmehetünk mindannyian dzsungelharcosnak ebben a városi, arcfényesítő, csatakraizzadós páratartalomban. Vigyázzatok magatokra! Komolyan!

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-07-10 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.