Videó

A Műcsarnok csatorna videója




Keresés a honlapon:


Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Hit, remény és szeretet gurulós járókerettel

 

 

 

 

Hit, remény és szeretet gurulós járókerettel



Szardínia konzerv a busz. Egyre többen fel, lefelé senki nem lép. A férfi az idős hölgy mellé sodródik, aki a gurulós járókeretet olyan erősen szorítja az ülés mellett, hogy teljesen kifehérednek az ujjai. Amikor hozzáér a férfi kezéhez, az összerezzen. Rá mondják, hogy baltával nyesték az arcát, állkapcsa kemény vonalán egy dió összetörhető, keskeny száj, azt is pengévé szorítja. Az idős asszonyra néz, aki beszél hozzá, halkan. Lentebb hajol. Én hallom őket, az asszony arra kéri, segítsen leszállni a Margit hídnál, ő bólint egyet, persze, válaszolja halkan és mosolyog. Különös a mosolya, féloldalas, mégis valahogy ellágyulnak tőle a vonásai, az idős hölgy bátorságot nyer, újra megérinti, felsétálok a hídra, mondja és büszkén mosolyog, csak nagyon tessék vigyázni majd, válaszol a kicsit rekedtes, mégsem mély férfihang. Újabb megálló, iskolai osztály tömörül be a megmaradt térbe, fiatal felnőttek, csupa kéz és láb, nagy hangon előadott életképek vibrálnak. A pengeszájú férfi hozzánk sodródik, mellettem áll. Fel sem tűnt, milyen magas, a fejem fölött nyúl át a kapaszkodóhoz. Az idős hölgy most egy teljesen feketébe öltözött, orr piercinget viselő fiút érint, megakad a társalgás, mind a három nagykamasz a hölgy sápadt, tiszta arcára néz, bólintanak, szinte egyszerre, persze, hogy segítünk kezit'csókolom, mi is ott szállunk le, hallja az egész busz, dörmögnek, mint egy harley davidson. A kemény vonalú állkapocs megfeszül felettem, a fej helyeslően bólint egy picit és amikor a Margit hídnál a kamaszok zavart óvatossággal lesegítik a hölgyet, mosolyogva összenézünk, mielőtt megint megfeszül az arcon minden vonás

 

 

  
  
 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.