Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Nem veszem le

 

 

 

 

Nem veszem le

Levehetjük. Nem veszem le. Én vagyok az egyetlen a sorban, akin rajta van. Én vagyok az egyetlen, aki miután negyedjére is rászóltam, inkább kiállok a kígyózó sor elejéről, mert továbbra is a nyakamba liheg az idős férfi. Beállok utolsónak. Tíz perc késés, de talán ennyi az egész élet. Túlreagálom, feddem meg magam, megint túlgondolom, túlaggódom. Megigazítom a fülemen a vékony gumit. Pakolok a futószalagra, egy nő áll előttem, engem méreget. Maga beteg, kérdezi meg hangosan, én pedig kiegyenesedem. Kezemben, a papírzsákban, hét darab rózsaszín fánk. Nézem a nőt, rózsaszín, egyberészes ruháját, a derekán feszülő övön csillogó kristályokat, manikűrözött kezét, próbálom összeilleszteni magamban az előbbi hanggal, ami rekedtes volt, mégis sipító, mintha göthös gumikacsára lépne az ember a félhomályos fürdőszobában. Óvatosan teszem a szalagra a fánkot, tudom, így is összenőnek majd mire hazaérek velük, lesz aminek az alja is cukormázassá válik és olyan, amin semmi sem marad. Azt kérdeztem, hogy maga vírusos-e, mondja az asszony, már hangosabban, a pénztárosnő is felénk néz, mosolyog a szeme, jól ismerjük egymást. Belekapaszkodom a kosár húzójába, igyekszem nagyon, hogy higgadt maradjak. Tudom, válaszolnom kell, mert ez a nő fél. Fedetlen, kisminkelt fejjel, virágillatúan retteg itt.

Nem vagyok beteg, mondom hangosan és érthetően, kicsit talán túl is artikulálva, csak tudja hölgyem, összetettebb cikkeket olvasok, mint amit a Blikk hoz. Ő odakapja a fejét, de én nem nézek a szalagra, ahová lepakolta az árucikkeket. Őt nézem. Pontosabban farkasszemet nézünk egymással, mint bolondos tizenévesek a tábortűznél. Szép szeme van. Őzikének mondták régen. Gyerekkoromban. Ő fordul el. Fizet. Magassarkúja gyorsan kopog kifelé. Sóhajtva húzom elő a kártyámat, bekanyarodom a pult végébe, a plexi mögé a húzós kocsival.

Szia, köszön rám a pénztárosnő, csodaszép a mosolya, hangos, vidám teremtés, a mozdulatai gyorsak és határozottak, villámsebesen pittyennek a dolgok. Olvastalak ám a lapban, mondja míg várjuk a visszaigazolást, előhuppan belőle egy kortynyi nevetés, de ez Edina, ami veled itt néha van, ez igazán, nagyon-nagyon szórakoztató.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-07-11 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.