Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Na, mi a baj fiam?

 

 

 

 

Na, mi a baj fiam?

Heghegyek. Szépen begyűjtötte a karantén alatt. Mennyi szakítás volt ez, mennyi elhagyás. Oly könnyedén söpörte el a helyzet a szivárványos ökörnyálszálakat, barátság, így hívták még azelőtt, de csak valami nyűgös kapkodás a frizura felé, az arcon lágyan végigfutó tenyér maradt az egészből, mihamarabb megszabadulni a láthatatlannak tetsző, amúgy is darabokra szétesett szálaktól. A nagyanyja mondta mindig. Egyedül vagy, fiam, de oda sem figyelt, azon morgott, miért fiam, mikor lány. Ne hívj fiamnak! Jó-jó. Persze az elnéző, kedélyes beletörődés olaj volt a tűzre.

Hány éves lehetett? Nem tudja előhívni, de akkor még nagynak tűnt a Mama, nagynak és erősnek, legyőzhetetlennek, ezzel a kedélyes, mindenre legyintő tapasztalatával. Ő meg fiatal volt. Elhitte, hogy a dolgok nem változnak, hogy Mama bölcsessége olyan állandó, mint nyáron, a balatoni nyaraló kertjében vadvirágot lengető szél perzselő forrósága, hogy a barátok maradnak, mindig, minden körülmények közt, akkor is, ha eltűnik a közös poharazás, a fizetek még egy kört, ha kikopnak a mohó szkennerként működő táncos tapizások, az öszeröhögések, ha valaki, aki a baráti körbe befogadhatatlan, mégis megpróbálkozik velük. Mintha ezer éve lett volna. Egy másik életben, ha hinne ezekben a dolgokban, de persze hülyeség az egész, csak a Manci, az hiszi el a hófehér hajú, babzsákon egyenes derékkal üldögélő jósnőnek, hogy továbbra is keresnie kell a herceget. Mit gondolsz, igaza van, kérdezi mindig a szeánszok után, ő meg rángatja a vállát, mert hát mégsem lehet azt mondani, hogy az egész elmúlt tizenöt percben ő csak egyetlen valóságos dolgot érzékelt, miszerint totálisan elmacskásodott a lába azon a rohadt babzsákon. Most még a jósnőhöz is elmenne. Osonna végig a József körútról nyíló zegzugos kis utcán, a kopott, máló vakolatú kapualjig, remélve, senki nem látja meg, felcsengetne a 22-esbe, belerecsegne a kaputelefonba a jólismert hang, amiből szinte kiérezné az olcsó cigaretta iszonyú szagát, ahogyan elkeveredik a füstölő szantál illatával, fulladozva menne fel a golyónyomoktól pöttyös, sötét lépcsőházban, be a szobába, ülne a narancssárga zsákon, rezegne segge alatt a bab, mikor megmozdul, a Mama meg nézne rá, vigyorogva, karcsú ujjaival legyintve felé: na, mi a baj fiam?

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-06-19 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.