Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Fedetlenül szabadok

 

 

 

 

Fedetlenül szabadok

Egy téren ülök és teljesen normálisnak érzem, hogy olaszul beszélgetnek körülöttem az emberek. Egy velem egyidős nő ül mellettem, ismeretlen arca ismerősként mosolyog rám, éppen azt mondja, miközben ragyognak a fogai, hogy cara, Edina, és aztán csak mondja, mondja, úgy hullámzik ajkáról az anyanyelve, mint a tenger, és én csak ülök ott, sápadt rózsaszín, hosszú muszlinruhában, őz színű, barna gladiátorsaru a lábamon, a bokámon egy apró kagylóval díszített bőrszalag, soha hasonlót sem viseltem, de miközben ez a nő beszél hozzám, lenyúlok és megsimogatom a kagylót és tudom, hogy valamelyik gyerekem készítette ezt a láncot, hogy ott vannak valahol ezen a téren, kihallom a hangjukat a zsibongó, zenétől lüktető levegőből, mellkasomban forr az élet, szinte túlfeszít a pillanat, valaki poharat nyom a kezünkbe, megsimogatja a hajamat, grazie mio, mondom, koccintunk, a bor hideg, édes, de nem aggódom, hogy megint tüsszögök majd tőle, kék az ég, ücsörgünk, meleg van, nincs maszk az arcunkon, fedetlenek vagyunk, mézsszínű bőrűek és szabadok.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-05-10 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.