Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Oltásra várva

 

 

 

 

Oltásra várva

 

Olykor elképzelem, milyen lesz majd újra odakint, az éjszakában, hogy már az esti levegőtől megrészegedik kicsit az ember, valami ügyetlen, torokszorító meghatottság kapja el, ahogyan végignézhet végre az ismerős arcokon, matató bizonytalansággal nyújt kezet, lehet-e ölelni, puszit adni, kezet fogni, még minden olyan remegősen bizonytalan, mintha az egész világ egy szégyenlős kamasszá vált volna, toporgunk zavarunkban, kínlódva, de végre mégis, megint kézzelfogható lesz minden, a termekben újra dobban, zörög, peng, serceg az élet, illat száll, dallam, zaj neszez, az arc újra arcba néz, s nem hideg tekintetű, fekete lencsés kamerákba, minden úgy lesz mint volt, mondják olykor, de ez hazugság, olyan már nem lesz többé, mert tudjuk, milyen könnyen porrá válik ez az egész nagy boldogság, milyen törékeny is ez a világ, amit felépítettünk magunknak.

Én még mindig oltás nélkül. Várok. Regisztráljatok, vegyétek fel ti is az oltást. Vigyázzunk magunkra, egymásra, mindenkire. Mert szerencsések vagyunk. Mert megtehetjük.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-04-16 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.