Videó

A Napút videója




Keresés a honlapon:


Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Mondd csak, Te jól vagy?

 

 

 

 

Mondd csak, Te jól vagy?

 

Jól vagy? – szorítja a füléhez a telefont, szinte égeti a finom porcokat, felmelegszik az apró pontfülbevaló a készülék alatt, keze idegesen rebben meg a teste mellett, inkább zsebre dugja, ott ökölbe szorítja. Jól vagy, kérdezi meg újra, tudom, semmi közöm hozzá, de mégis szeretném tudni, olyan szomorú a tekinteted azon a képen, csak a szád mosolyog, úgy érzem, valami baj van, megint túl sok terhet markoltál fel a közösből, megint túlpörgeted a dolgokat, tudod, erre mondják, hogy égeted mind a két végén a gyertyát, csorog el a viasz, az élet, a jókedv, a szín a szemedből, és most ne gyere azzal, hogy a barna az amúgy is unalmas, mert nem az, persze beszélgethetnénk róla, hogy amikor mérges vagy, akkor olyan ez a barna, mint egy kilencvenszázalékos étcsoki, amit fényesre temperál a düh, hogy amikor rám nézel, akkor ott látom benne azokat a rezes-vörösen fénylő pontokat, apró tűzijátékok, a Mars fluoreszkál így, pulzálva, valami igéző, őrült fénnyel, és ott van a tekintetedben a reggeli eszpresszó illata, azonnal felébredek tőle, minden alkalommal felébredek tőled, mintha megrázna valaki, pedig ezt akarja a legkevésbé az ember, felébredni a mókuskerékből, mert nagyon nehéz utána visszamászni, majd csak odafönt akarunk teljesen felébredni, az ítélőszék előtt, ahol én úgy képzelem, szembe találkozom majd önmagammal, szóval nem is igazán értem miért kell nekem aggódnom miattad, megválaszolhatnád ezt a kérdést, de ahhoz, azt hiszem, először a telefonszámodat kellene végre megadnod, hogy ne a süket, néma telefonba magyarázzak az utca közepén.

 

 

  
  
 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.