Videó

Szénégető Richárd videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Megkésett holnap

 

 

 

 

Megkésett holnap

 

Holnap világgá megyek. A bejárati ajtóra nézett, pontosabban az ajtó helyére, mert Lali elvitte, kilincset cseréltetni. A helye feketén ásított felé, tudta, hogy mögötte ott vannak a belakott szobák, a nyikorgó parketta, a törött tükör. Pont kilenc részre repedt el egy este. Kilenc év balszerencse. Ha visszafelé is ér, akkor minden másképpen áll, mint látszik. Újra szabad. Kilenc év elveszett naplemente, kihagyott csillaghullás, fal felé fordult éjszaka. Igen. Holnap világgá megyek, mondja ki, hangosan. A majdnem teljesen üres lakás falai visszaverik a hangját, mint a pattogós, apró gumilabda csattog körülötte ez a holnap, ez a kézzel nem fogható, mindig elodázott lehetőség, minden kínját megtestesítő időhatározó. Holnaptól leviszem a szemetet, holnap felteszem a polcot, holnap kifestünk, az emlékeiben felbukkanó mondatok alakot öltenek, karcsú férfiárnyék a fal mellett, ahogyan végigsimítja a lekopott tapétát, a konyha pultjának dőlve árnylevet iszik, talán tej volt vagy kávé. A kotyogóst ott tartották, a sárga szekrényben, a második polcon. Fehér macskás kakaós dobozban várt az őrölt kávé, mellette a kézi daráló, kint esett a hó, míg forgatta, azt hitte, ez az otthon, amit valaha megálmodott, ez a sok kompromisszum, megadás, ez az elfojtott csend odabent, a régi, megszokott fa eszköz illata, olyan, mint a frissen darált kávészem, beledobban a szív. Most üres a polc. Se illat, se forma, se szín, a fehér macskás retro doboz egy szemétdombon rohad, nem illik az új lakáshoz, nem illik semmihez. Talán ő sem illik már ide, ez zakatol benne. Felveszi a tejkaramella színű kabátot, a fekete táskát. A konyhában még mindig csöpög a csap, öt éve vár rá a holnap, cseppekben feloldva, vízkővárat épít a mosogatóban, éjjelente szinte kínzó az éneke, ütemes, holnap, holnap suttogja csendesen. Reméli, szeretik majd. A pultnak dőlve előveszi a telefonját, keresgél, online jegy, klikkel. Kártyával fizet, pittyen az email, Barcelona. Már nincsen holnap. A nőknek soha nincs. Nekik csak a ma van, a most van, csak ez a perc. Ezt gondolja.

Nem zárja be az ajtót maga után, mert kilincs, nincs.

 

 

 

 

  
  
 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.