Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

Kakaópercnyi villanatok – Levegő

 

Levegő

Nagy levegőt vett. Annyi oxigént szívott magába hirtelen, amennyit csak tudott, hogy megtöltse az egész tüdejét, hogy sokáig kitartson, mert tudta, bent már nem teheti meg. Ott már nincs levegő. Összeszedte az összes erejét, és belépett. Úgy ment végig bent, hogy senkire nem nézett rá, senki nem köszönt neki, és ő sem köszönt senkinek. Közben szorította a szélét.  Olyan erősen ölelte a jobb kezével magához, hogy már fájt a keze, de csak ez adott itt bent erőt neki. Itt, újra bent. Majdnem mindennap így. Nem tudta, pontosan hogy jutott a padjához. Nem tudott se jobbra, se balra nézni. Nem mert, vagy talán nem is akart, ő maga sem tudta, vagy talán tényleg csak egyszerűen már nem is lett volna rá itt képes. Ahogy a combjait az egyenkék pad oldalának széle súrolta, egy hirtelen lendülettel rávetette magát a székére. Észre sem vette, amikor Pingvin belépett, még a csengőt sem hallotta meg. Ütemesen unott mozdulatok következtek, felállás, köszönés, leülhettek. A feudalizmus egyik jellemzője, hogy a jobbágyparaszt a föld használata fejében a termény egy hányadával tartozik a földesúrnak. Érezte, hogy a hátát súrolta valami. A technikai pangás nem csak a mezőgazdaságra korlátozódott. Ahogy a keze ösztönösen hátranyúlt, és a sötétzöld betűk összeálltak előtte egy szóvá, összeszorult a gyomra. Érezte, hogy megint nem kap levegőt.
                                                              SZUKA

Már nem jutott el hozzá más mondat. Csak azt érezte, hogy beleég a hátába ez a szó, hogy nem lehet levenni, hogy már ott marad mindig is. Ülj le! Nem kapott levegőt. Miért álltál fel? Teljes erejéből szorította a kezével a piros gerincét. A levegő sűrű lett. Ujjait belemélyesztette a papírfalként összeálló szövegrengetegbe, hogy a papír menedéket adjon az ujjainak. Sűrű lett, nagyon sűrű, a megvető tekintetektől, attól a mély gúnytól, attól, hogy nem tud közéjük való lenni, attól, hogy…a levegőt elárasztotta a víz, már nem tudta kivonni belőle a tüdeje az oxigént, újra érezte belül, hogy mindjárt megfullad itt. Hogy belül vízcsíkok járják át az arcát. Balázs, ülj már le végre! A könyv piros gerince felfeslett. Leült.

 

 

Domokos Gyöngyi,irodalomtörténész, klasszika-filológus, műfordító

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.