Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kakaópercnyi villanatok – Domokos Gyöngyi: 1. Szabó Magda: Az ajtó

 

Kakaópercnyi villanatok 1. Szabó Magda: Az ajtó

Az én álmaim hajszálra egyformák, visszatérő látomások, én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Fekszem egy szobában, egy ágy közepén, sárgászöld ráccsal sűrű vászontakaró szövetfodrai fedik el a testem egy bordó tojásnagyságú folttal a jobb hátsó sarkán, amint eláraszt egy halvány mély sötétbe kongó átható nyugalom. A fáradt zsibbadtságba révedve még csukva tartanám a szemem, ekkor azonban egy belső megmondhatatlan érzés ébred bennem, hogy nem tehetem. Kinyitom a szemeimet, és egy férfit látok magam előtt, látom a kezét, ahogy a takaró alatt van, a nadrágom alatt, ott, a másik kezében kés, és hallom, ahogy sikít valaki. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy belőlem jön ez a hang, és ahogy kitör belőlem, egyszer csak azt hallom, hogy hiába sikítok, már nem jön több ki a torkomon, teljesen néma lettem. Szeretnék kijutni az ajtón, vagy visszatérni az időben, hogy elfordítsam azt a kulcsot. Segítségért kiáltok, de nem figyel rám senki, a szomszéd szobában emberek, mégis egyedül vagyok, egyedül teljesen, és csak tátogok, üresen, mint a hal, az álombeli rémület csúcsa pedig annak a tudatosodása bennem, hogy nemcsak nem tudok elmenekülni azon az ajtón, de meg is némultam. Csak nézem, és érzem, hogy vége, hogy talán ezek az utolsó perceim, hogy pontosan ugyanezt érzi a halála előtt mindenki, akit megfosztanak az életétől. A saját sikolyom riaszt fel ilyenkor, megpróbálom leküzdeni a légszomjat, ami mindig elfog az álom után, köröttem hálószobánk ismerős bútorzata, mellettem a kisfiam pihen, a szőke haja érinti az arcom, felkel, és megkérdi: - Mi a baj, Mama? Megsimogatom a fejét. - Nincs semmi, Pocok. – nyugtatom, közben a fejemben próbálom elérni az ajtót, és csak a mindent látó, mindent értő őseim egyedüli tanúim rá, hogy hányszor futottam éjjelente kijutni onnan, vagy előre bezárni az ajtót, hányszor képzeltem el, hogy kint csak a kitárt kapu mögül beözönlő éjszakában moccanó ágak, osonó macskák hangja törik meg a csendet, és hogy mi volna, ha egyszer hiába tusakodnám vele, és nem fordulna a kulcs.

 

  
  
 

Domokos Gyöngyi,irodalomtörténész, klasszika-filológus, műfordító

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.