Videó

Nagy Zsuka felolvas – Irodalmi Jelen


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kakaópercnyi villanatok – Domokos Gyöngyi: 6. villanat A Cicatrix stellarum és a hógömb

 

Kakaópercnyi villanatok 6.

A Cicatrix stellarum és a hógömb

Megint havazott. Talán ki kellene törni. Már régóta gondolt erre. És arra is, hogy mennyire be van zárva. 1982-ben látta meg a napvilágot egy Föld nevű bolygón, sok más társával együtt. Csak ennyit tud. És hogy az emberek, akik körülveszik, egy külön világot teremtettek itt maguknak, ahol magukra osztották a főszerepet. Mindig próbálta egy rendszeren belül elhelyezni magát, hogy mi van ezen kívül, de olyan volt ez, mint egy atomban keringő elektronként vakon kavarogni a térben. Csak foltokat látott a világból. Az üvegen túl állt egy 152 mm-es csillagászati teleszkóp Cicatrix stellarum felirattal. Mindig is szeretett volna belenézni. Talán, hogy túllásson a határain. Mert mindenhol határok veszik körül, bezárva ebbe a bolygóba távol mindentől. Jó lenne látni, átlátni, hogy mi van rajtunk kívül. A véges legalább annyira felfoghatatlan volt számára, mint a végtelen. Egyszer álmában belenézett. De azon keresztül is csak embereket látott. Azzal vigasztalta magát, hogy ez csak álom. Az egyik kezéből egyszer letört egy darab, de aztán gyorsan vissza is rakta, mielőtt bárki észrevehette volna. Ott még mindig egy kicsit sajog neki. De sokkal jobban fáj, hogy be van ide zárva. Hogy a gravitáció, az idő és önmaga korlátai megakadályozzák, hogy túllásson azon a világon, amit az ember alkotott. Szeretett volna kilépni ebből a piros színű kabátból, a zöld sapkából és ebből a porcelánfehér testből. Egyszer megtetszett valakinek, aki csak nézte. Minden nap odajött, és a szemébe mélyedt. Ez a tekintet olyan ismerős volt neki, hogy egy idő után már előre várta őt. Mondani szeretett volna neki valamit. Akkor szembesült először a nyelvének a határaival. Hogy bármit mond, nem értik őt. Egy ideig beszélt hozzá, elmondta, milyen sokat jelent számára, hogy itt van, de nem kapott választ. Egy idő után elhallgatott. Csak nézte. Rájött, hogy csak a piros kabátja tetszett neki. Egy idő után nem jött hozzá. Talán máshol is látott ugyanolyan piros kabátot. Sokáig várt, és sóvárogva nézte a Cicatrix stellarumot. Végül egy anyuka vette meg a kislányának a karácsony utáni leárazáson. Azóta mindennap esett a hó. Az én pedig csak később vette észre, hogy a korlátai teljesen kiszorították a szövegből.

 

  
  
 

Domokos Gyöngyi,irodalomtörténész, klasszika-filológus, műfordító

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.