Keresés a honlapon:

Horizont – Katalán búcsú: Ocsovai Ferenc versei

 

Zámbó Illés: Folyó

 

 

 

 

Katalán búcsú

Ocsovai Ferenc versei

 

 

A Turia partján

 

Most még mosolyogva cirógatja az ifjú,
mit sem sejtő szeretőket a tavaszi nap fénye.
Nem szeretném azt hinni, amit sosem szeretne
senki sem: hogy ha nem szedem össze
magamat, e vándorlásnak hamarosan vége,
és rettegek, hogy a türkiz fodrok talán
azt susogják, visszafordíthatatlanul
elérkezett a szélsebes folyótorkolat –
ám az utolsó pillanatban is meddőn azon
mélázom, megállítható-e még a tengerré
szélesedő, szüntelenül áramló gondolat...

 

 

Április dereka

 

Pontban déli tizenkettő volt.
Egy búcsúcsókra maradt még idő.
Abban az egyben minden benne volt.
A Valencia–Barcelona távolsági buszba
rajtad kívül akkorra már
mindenki más bepakolt,
amíg abból a csókból értettem
meg, hogy így is el lehet válni:
szépen, lassan, gyengéden,
őszintén, méltósággal, rendesen.
Én azért drámaibbra vettem sokszor
a figurát, de hát mit tehetnék.
Hiányozni fogsz, kedvesem.

 

  
Zámbó Illés: Folyó II.

 

Jardi de Turia

 

Tudod, ahogy mondtam is neked
a kőhídról letekintve: álmom az volt,
hogy majd a Turia kertjében
mi ketten együtt végigsétálunk;
hogy a telihold fehér tányérja
ragyog majd közben fölöttünk,
amíg kézen fogva szőlőlugasok,
pálmák és cédrusok közt járunk,
de a vízköpők és hídőr-griffek
szárnyas alakjai idejekorán vetültek
rá erre a titkos, bársonyos
és misztikus esti nászra,
és gúnyosan megsúgták nekem,
hogy ki tudja, mióta van már,
hogy egy ideje ezeken az utakon
nem is rám gondolsz,
hanem helyettem egy
árnyékra: egy bárki másra.

 

 Zámbó Illés: Tenger

 

 

Plaza de Toros

 

Először nem törődött
sem a vérvörös kendővel,
sem az aréna visszhangzó,
agyrepesztő gúnykacajával.
Nem foglalkozott a matador habzó,
gonosz és álságosan nyájas szavával.
Egy idő után viszont, hogy senki sem
tapsolt neki, emberére rontott,
és visszakívánkozott a régi,
ismerős, meghitt és kedves ólba,
és most íme: ez a szép, fiatal
spanyol bika máris megveszett,
s holtan rogyott a porba.

 

 

Éntöredékek

 

Fel akarok ébredni.
Ez csak egy rémálom.
Páni félelmek ülnek
tort a sovány halálon.
Minden ködös, puszta,
s ezer darabokra hullott.
Összecsúszik egymással,
ami még meg sem történt,
és ami már végleg elmúlott,
mígnem egy tompa féllétben
táncol csak a férfi, aki voltam.
A gyötrelmek ekhós szekere elé
szamárként be önmagamat fogtam.

 

 

Múló árnyék

 

Ez az az ajtó, ugyanaz,
amelyen valaki más
fog majd belépni.
Ez az az erkély, ugyanaz,
amelyről valaki más
fog majd lenézni.
Ez az a kanapé, ugyanaz,
amelyen valaki mással
fogsz dolgokról beszélni.
Ez az a polc, amit valaki
más fog majd letakarítani,
ha te nem tudod felérni.
Ez az a konyha, ugyanaz,
ahol valaki mással fogsz
enni, főzni és örülni.
Ez az az ágy, ugyanaz,
ahol majd valaki mással
fogsz kelni és feküdni.

Mintha én már itt sem lennék,
csak szellemként sétálnék
a folyosón a jövő homályos
fantomjai között a lakásban.
Nekem itt már nincs helyem,
nincs maradásom.
Nem tartozom ide.
Nem tudok hinni
többé már benne.
Sem semmi másban.

 

(Válogatta: Bence Erika)

 

 

 

Ocsovai Ferenc [Rucska Ferenc]  író, költő, zeneszerző. 1995-ben született Esztergomban.  Több külföldi tanulmányi utat és tartózkodást (Olaszország, Csehország, Lengyelország, Szlovénia) követően Valenciában, Spanyolországban telepedett le.    

Kommunikációs, újságírói és médiatanulmányokat folytat a városban, illetve egy helyi magyar cég asszisztenseként és kommunikációs referenseként dolgozik. Zenekart alapított.

Első verseskötete 2016-ban jelent meg Két világ határán,  a második 2018-ban Oroszlán a ködben címmel. 2019-ben látott napvilágot először könyve Ocsovai Ferenc néven (Huszonkét év zarándoklat), 2021-ben pedig Szalamandravér címmel jelent meg negyedik verseskötete.  

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-05-11 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.