Keresés a honlapon:

Horizont – Aranyi László szövegképei: ahogy a szöveg átmegy képbe

 Aranyi László szövegképei: ahogy a szöveg átmegy képbe

 

 

 

   

 

Az eltűnő szöveg 

 

 

A képpé alakult szöveg

 

 

Az eltűnt szöveg

 

 

 

 

  

 

A képpé alakult szöveg Aranyi László versírásában

 

Azt terveztem, laudációt írok Aranyi László szövegképeiről. Kifejtem és értelmezem a folyamatot, ahogy a szöveggé formált vers elveszíti hagyományos karakterisztikáit: széthull, átalakul, töredékei egymásba folynak, roncsolódnak – végül képpé, új minőséggé alakulnak.

Talán arról is beszéltem volna, hogy nem kell érthetővé formálni a természetes létezésénél fogva kusza, szövevényes és olykor érthetetlen szöveget.

Ahol a közölhető véget ér: kifejezéssé, metaforává alakul. Ahol a szöveg ér véget: kezdődik a kép.

Vörösmartyt, József Attilát, Orbán Ottót, a „Mi zokog mint malom a pokolban...”, a „semmi ágán”- és a „fény sikálta kád a mennybolt”-képzeteket hoztam volna fel szemléletes példaként.

Vagy Aranyi László verseinek szövegtöredékeit: Temetők öle tárulj!, A körön kívül állót elnyeli a tébolyda, Pagan-prayer, Túl az eltűnt időn…

De mindez visszafordítás volna.

Miért is kellene érthetőre fordítani azt, ami eleve érthetetlen?

 

Bence Erika

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-02-02 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.