VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Horizont – Bence Erika: A verses regény, ahogy „írja önmagát”, avagy Ez a dékárt nem az a Descartes!
Bence Erika
A verses regény, ahogy „írja önmagát”, avagy Ez a dékárt nem az a Descartes!
Bartha György készülő verses regényéről
Rövid elégiák, epigrammák, töredék- és ötletversek négy kötetet (Búcsú rossz időben, 2011; Örökvisszhang, 2016; Szemek, 2019; Epilógus, 2021) alkotó versfolyamából „in medias res” lépett elénk Bartha György (1954) dékárt-történeteteket mesélő narrátora; váratlanul messzire távolítva költői világától lírikus énjét, olyannyira távolra, hogy még első befogadói feltevésünkről – dékárt egy Esti Kornél- vagy egy Dumpf Endre-szerű alteregó – is le kellett mondanunk. Lírai beszédmódjából csak az általa egyedített, a központozás, a prozódia és a sortördelés szabályait teljesen nélkülöző versformákat viszi tovább elbeszélői világába: a történetek a szó szoros értelmében „folynak be” elénk – az epizódok sokasodásával egyre terebélyesedő, hosszabbodó sorok révén. Hogy mégsem zavaró, sőt, könnyedén követhető e szabálytalanságokra épülő, látszólag rendezetlen narráció, a gondolatritmus következetes „ütemezésével”, a történéseket aprólékosan bemutató, részletező, figyelemlekötő módszerével éri el az elbeszélő. Eleinte azt is gondolhatjuk, dékárt valójában a filozófus és matematikus René Descartes (1596–1650) újkori alakmása, annál is inkább, hiszen számos megegyező motívum és reflexió idézi elénk a történelmi személyiséget. A francia tudós nevét „dékárt”-nak kell ejteni, valóban élt és tartózkodott Hollandiában, „csakis királynőkkel” volt baráti és szerelmi kapcsolata: többek között Erzsébet pfalzi hercegnővel és az „önmagát száműző” svéd Krisztina királynővel, különc és magányos elme volt: az idealista és a materialista világértés kettőségében teremtette filozófiáját és tudományos elméleteit. A „főhős dékárt”-ot a valóságos Descartes világától ironikus megszólalásmódja, a megjelenítés és az időkezelés paradoxonai, a múlt és a jelen rekvizitumainak furcsa keveredése teszi különbözővé, pontosabban: úgy hat, mintha ez a 21. századi hős „végigjátszaná” múltbeli mása életét, egy modern világban reprodukálva előképe tetteit. A groteszkre való hajlam és az extrém viselkedés Descartes személyiségétől sem állt távol, mi több, számos anekdota szól arról, hogyan szökött meg az úri világ színtereiről időlegesen, lakott külvárosi fogadókban, ahol a kulcslyukon keresztül leste a személyzet, hogyan tölti egész napját, vagy napokat az ágyban, olykor fel-felemelve írótollát, jegyzetelve valamit. Dékárt szájából elhangozva azonban merő gúny és irónia minden descartes-i gondolat: „és / cogito ergo sum”…
egyszer amikor
dékárt aki a báltermekben csakis királynőkkel táncolt egy alkalommal megismerkedett a puskával hollandiában amikor egy alkalommal kedve támadt vadászni indult fel a hegyekbe s csak hosszas út után észlelt egy zergét felemelte a puskáját de nem lőtt kérdezték tőle milyen vadat ejtett semmilyet mondta nem volt vad valójában itt hegyek sincsenek és cogito ergo sum
csak égi jelenés volt
A filozófus valóban utazó volt, bejárta Európát és Magyarországon is járt: dékárt „hintaja” azonban Ausztria sarában „elakadt”. A gondolat egyszerre veti fel a „metaforikusan igaz” és a „történelmi anakronizmus” fogalmát: hiszen az a modern Ausztria, ahol ma dékárt jár és utazik, Descartes idején még nem létezett, miként a két ország közötti konfliktus, amelyre a „sár”-metafora utal, sem tartalmazza a 19. századi, vagy a századforduló idején kibontakozó jelentéseket.
a hegyi gyopár esete
dékárt nagyon szeretett utazni utazott is sokat még magyarországon is járt bár útközben hintója egy alkalommal még ausztriában járva elakadt s míg kiszabadították ő sétára indult a környéken egy sziklaszirten megpihent csupán lábával kalimpált a mélység felett forgolódott a tájban gyönyörködött így látta meg a szirten maga alatt a hegyi gyopárt méregette ugyan hogyan is érhetné el milyen gyönyörű ajándék lehetne egy királynőnek gondolta
végül azonban letett szándékáról ha erre jár láthassa más is
A dékárt-történet elbeszélésfolyamát olykor meg-megtöri egy-egy furcsa mozzanat vagy szakasz. A dékárt levele barátjához című versben például az egyébként kívülálló elbeszélő beszédmódja hirtelen egyes szám első személyre vált. Csak a következő pillanatban világosodik meg előttünk, hogy a narrátor itt idézi dékárt a költészetről és a világ kapcsolatáról szóló gondolatát:
dékárt levele barátjához
(ez csak egy részlet egy hosszabb levélfolyamból, melyben dékárt pontokba foglalva kifejtette bővebben nézeteit a világ dolgairól)
habár már sokan sokféleképpen megjósolták a világvégét barátom hidd el az csak akkor következik be valójában ha már elhalt az utolsó vers is
A lineárisan haladó idő relativizálása is fontos elbeszélői eljárása Bartha György verses regényének: dékárt haláláról például már a versfolyam ötödik-hatodik darabjában értesülünk vagy értesülnénk, ha nem inkább frivol és pikáns értelemben fognánk fel a jelenetet, hiszen a főhőst „egy alkalommal” egyik királynő „combjai közé szorultan” éri a „vég” – feltehetően annak csak „kis halál” értelmében.
dékárt halála
csodálatos dolgokról tudott és szeretett mesélni s a nők de főképpen a királynők élvezettel hallgatták néha még tanította is őket leginkább egy emigráns svéd királynővel szeretett csevegni mert sokat látott tapasztalt volt maga a nő is
így egy alkalommal a combjai közé szorultan érte a halál
Dékárt „megrögzött koránkelő”, míg Descartes halálát a korabeli legenda szerint a „hajnali filozófialecke” okozta: a későn ébredő tudós számára Krisztina királynő elrendelte, hogy hajnali ötkor jelenjen meg minden nap a palotában.
dékárt és az újságok
dékárt megrögzött koránkelő volt reggelente a város határáig futott ott az első fasorban élvezettel figyelte az ébredő madárfészkek apró roppanó hintázását az éppen kelő nap madárköszöntését ám a gyilkosságok java is hajnalban történik s akkor éppen folyt a vér valahol a rabkocsiban elmélázott ezután először elolvasom a reggeli újságot
A dékárt a múltba szökik című vers nemcsak egy elbeszélői eljárást és egy szereplői attitűdöt fejt ki előttünk, de a felvilágosodás irodalmából (is) – Descartes kora – ismert emlékkönyv-irodalomra, valamint a 19. század romantikus zseni-magatartására „játszik rá”.
dékárt a múltba szökik
igazán csak egyszer voltam szerelmes neved hallatán is vörösödtem mint az aranyhalak egyszer majdnem verekedtem is érted
és téged kerestelek életemben minden másik nőben fodros hajad mosolyod ajakíved fülcimpád illatában
most már nagyvilági hölgy lettél az éjjel kisértettél álmomban írta z-né emlékkönyvébe
Mindkét „dékárt” életében fontos szerepet játszanak fogadók, vidéki kúriák és gazdaságok, valamint egy párizsi utazás. Ez utóbbiról az elbeszélés öt részlete (verse) szól: legfrenetikusabb pillanata, amikor dékárt végighajt hintajával az új Descartes sugárúton.
közös kívánság
aznap reggel nagyon sűrű volt a köd függöny takarta el a kertet semmi sem látszódott belőle a szobát kifejezetten erős teaillat töltötte be dékárt még csak félálomban nyújtózkodott a királynő pedig fél fenékkel ült ott az ágyuk szélén múlik a nyár vélekedett a nő no de igyál a teából jót fog tenni dékárt felkönyökölt még félálomban bámulta az ablakot a lengeruhás nőt felcsigázva nyúlt a csészéje után kortyolt azután elmerengett tudod álmot láttam és azt hiszem meg kellene látogatnom a birtokom elhanyagoltam szólt igen tudom mindig ilyenkor kelsz útra és én itt savanyodok zsörtölődött a nő (a reklám: ha sokat utazik vegye igénybe “kőút” biztosító levelünket) soha nem jutott eszedbe hogy esetleg magaddal vigyél pedig sokszor szívesen mentem volna mondjuk párizsba érdekelt volna az új divat hiába a sok apró ajándékod a divathoz te semmit sem értesz semmi érzéked hozzá igazad van nevetett dékárt és ezúttal szívesen látlak mert be kell vallanom sokszor hiányzol te is nekem s talán segítségemre is lehetnél hogy befejezzem könyvemet a nő tágra nyílt szemmel nézett rá felugrott vidáman akkor máris csomagolok (közérdekű: hamarosan új fejezetekkel folytatjuk a történetet de lehetőségünktől függően megismételjük a régebbieket is)
a fogadó
az igazat megvallva a királynő nagyon sínylődött az úton szólni azonban nem mert félt hogy úgy végül nem jut el párizsba dékart megharagszik a zaklató megjegyzései miatt végül azonban nem bírta ki messzire vagyunk még a birtokodtól kérdezte nem azt hiszem nem csak még egy falunak kell lennie valahol útközben szólt dékárt s valóban lassan be is kocogtak egy házakkal övezett utcába mindketten érdeklődve nézelődtek már esteledett s dékárt ingatta a fejét nem tudom semmit sem ismerek fel majd ha esetleg meglátom a bíró házát az egy svábos nagykapus épület és pont ekkor megállította a kocsit talán éppen ez az a kapu felett nagybetűs feliratot látott fogadó tudod mit menjünk ide be éhes vagyok és a lovak is fáradtak majd holnap reggel indulunk tovább a királynő megkönnyebbülten sóhajtott (ez alkalommal nem lesz reklám hiába is keresnéd) a bíró vén ember csak nehezen ismerte fel dékártot akit kölyök korában látott utoljára megvendégelte őket és szobát is nyitott számukra dékárt és a királynő azonban még sokáig ültek az udvarban a csillagokat nézték itt valahogy másmilyennek tűnnek mint odahaza mondta a nő gondolod hogy élnek biztos vagyok ebben hasonlóak mint mi emberek vagy a napunk lassan öregszenek és táplálkoznak ahogyan a napunk is majd felfalja bolygóit s egyszer étek hiányában mind sorra kimúlnak
ezután
persze a bíró sem tétlenkedett míg dékárték a kúrián és a birtokon dolgoztak a fogadó felirat fölé lepedőt feszíttetett öles betűkkel ráírta figyelem csak itt nálam látható a nagy utazó hintója és a világot látott lovai s napról napra több érdeklődő kereste fel a fogadóját végül már újabb asztalokat és székeket rendelt az asztalosnál és sokszor már az udvarban is felállította azokat dörzsölte a tenyerét óriási haszna volt óriási siker dékárték pedig az ökrös szekérrel a környék falvait településeit járták szálfát és terméskövet vásároltak a királynő mint egy igazi amazon megmutatta erejét a férfival közösen könnyedén emelte a szekérre a megvásárolt rönköket köveket alaposan megpakolták a rakteret a két ökör csak nehézkesen birkózott meg a rakománnyal sokkal lassabban haladtak mint ahogy ezt dékárt szerette volna ám mégis elégedett volt hiszen bebizonyosodott hogy a királynő a továbbiakban is méltó segítője munkatársa lesz mosolygott magában nem hiába svéd csaj büszkélkedett a gyaloglás után a kúriához érve a királynő ugyanolyan lendülettel frissen segített az építőanyag lepakolásában amint azt a vásárláskor tette azután megpihentek s dékárt előadta vázolta munkatervét én majd nekilátok a régi torony bontásához új alapokat ások téged meg arra kérlek takarítsd ki a termeket amennyiben ezt vállalod mert ez a női munka zsörtölődött a királynő de természetesen nevetett hozzá a bontás különben is veszélyes mármint félek megsértem a körmeim eltörhetnek felrepedhetnek de rendben mindketten újult erővel láttak munkához a nap végére dékártnak sikerült megküzdenie a feladattal a felhasználható törmeléket kiválogatta egy külön rakásba gyűjtötte a királynő pedig először némi viszolygással megküzdött a pókhálókkal letörölte a vastag port a bútorokról a képek és keretek legkisebb sarkát is megtörölte majd a porkupacokat törmeléket kisöpörte az ép ablakokat lemosta azonban míg a meglevő edényeket fiókokat is megtisztította egy felfedezést tett amiről nem számolt be dékártnak mit szólsz maradjunk-e itt éjszakára kérdezte a férfi az utat megspórolva időt is nyerünk a nő rábólintott a zsebébe rejtett titkát markolászva hamiskásan mosolygott
párizs 2
a szürkületben a lovak felszabadultan lendültek neki az útnak hiába járatta őket napjában a bíró fia a hosszan tartó semmittevés mintha lelki betegekké tette volna őket de most teljes bevetéssel húzták a hintót a sötétedés beálltával azonban ez a lendület elmaradt óvatosabban kocogtak csak tovább dékárték míg lehetett a tájat figyelték a férfi teljesen egykedvűen csak a királynő kipirult arcáról volt leolvasható az izgalom a sötétség beálltával dékárt mesélni kezdett párizsról régi gyermekkori élményéről s főleg édesapja jegyzeteiből megismert változásokról a város történetében a szajna vidéke az őskortól kezdve lakott volt de a környékén nem történtek soha fontos események a közelmúltig nem számított jelentős településnek csupán II. fülöp ágost uralkodása idején kezdett el rohamosan fejlődni mivel ezt választotta székhelyéül no nem mellékesen itt alakult meg az első egyetem míg mesélt a királynő csendesen elszunnyadt s dékárt az első fogadónál pihenőt rendelt el karjában vitte szobájukba az alvó nőt figyelmesen fel ne ébressze a királynő reggel meglepetten ébredt megérkeztünk már kérdezte és indult az ablak felé nem de már nem vagyunk messze és semmit sem mulasztottál elaludtál és úgy döntöttem nem kínozlak tovább rendes ágyban pihend ki magad reggeli után indultak tovább s déltájban már kirajzolódtak előttük a város körvonalai elhaladtak a királyi palota előtt a sorbonne közelében a központban megebédeltek és szállást kerestek párizs legújabb negyedében a még épülő descartes sugárúton találtak megfelelőt berendezkedésüket követően a nő a hintóval a város túlvégén található raktár és üzlethez hajtatott bevásárlási szándékkal dékárt pedig elindult megkeresni testvére lakcímét
Bartha György szemünk előtt alakuló verses elbeszélésének legtöbb darabja a vajdasági székhelyű Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin felületén jelent meg. A felújított birtokára a párizsi „nagy út”-ról visszatérő, és a télre készülő szerelmespár látványa volt az utolsó, amit „odahagyott” a kíváncsi olvasói tekintet.
a tél
hazafelé kocsikázva dékárték még betértek a faluba fel kellett még készülniük a télre a lovaknak szénát vásárolt dékárt s a kovács és az asztalos a férfi meglepetésére együtt dolgoztak hiszen több szán elkészítésére kaptak megrendelést s erről dékárt sem maradhatott le a szán sokkal biztonságosabb közlekedési eszköznek bizonyult ő már tapasztalta egy hintónál télen a bíró is friss hírrel fogadta miszerint tavaszra a falu postaállomást kap a királynő azonnal íróeszközöket tintát papírt viaszt vásárolt megelőzve ezzel a várható kellékek drágulását még a piacra is ellátogatott zöldségeket vásárolt a böllérnél húsokat rendelt hazaérve lepakoltak a sok holmit csak felhalmozták a torony aljában eléggé nyúzottak fáradtak voltak ahhoz hogy szét is rakodjanak a királynő persze kíváncsian a cserepeit is megnézte de bánatára nem tapasztalt változást lepihentek hajnalban kocsizörgésre ébredtek dékárt meglepetten nyitott ajtót de örült is mivel megérkezett a megrendelt jég is a szállítók hosszú vaskampókkal megemelve a tömböket hordták a jeget a pincébe a nap további részét arra szánták hogy rendet rakjanak a házban dékárt pedig begyújtott a kandallókban a lovakat a karámból a csukott fedett istállóba terelte ami nem volt túl könnyű feladat a szabadsághoz szokott állatok esetében viszonylag nyugodtan pihentek le estére bár dékárt rosszat sejtve ingatta a fejét az eget kémlelve a tél a szokottnál hamarabb köszönt a vidékre reggelre jelentős mennyiségű hó borította a környéket amit a királynő vidáman köszöntötte bár még mindég erősen havazott gyerekek módjára örömtáncot járt a díszkertben hanyatt fekve "angyalkákat" alkotott a nő jókedve lassan átragadt a férfira is ő is csatlakozott s óriási hócsatát vívtak egymással a koraesti szürkületben kolompok figyelmeztették őket az érkező vendégre a bíró fia érkezett ökör vontatta két egymáshoz rögzített szánnal hozta a szénát a hátramaradt húsokat a második szán volt dékárté amit a kovácsék elláttak címerével is a fiút természetesen nem engedték haza az éjszakában vendégül látták s kibontottak egy palack párzsi bort
Bartha György szemünk előtt alakuló verses története nemcsak a magyar irodalom műfajtradícióira (a verses regény története) íródik rá, tehát nemcsak újragondol és alkot egy hagyományt, nemcsak jelen korunk hasonló törekvéseivel áll szinkronban (például: Térey János, Schein Gábor, Parti Nagy Lajos és mások regényírása), hanem a digitális éra, a kibertér lehetőségeire is rávilágít: az alkotói folyamattal való „együtt élés” új formáit érvényesíti: befogadói számára digitális felületen teszi láthatóvá, elérhetővé, hogyan alakul szinte a „szemünk előtt” egy regény.
Bartha György a Szövet felületén: https://www.szovetirodalom.com/2021/08/18/bartha-gyorgy-a-tel/
Megjelent: 2021-08-18 14:30:00
|
