Keresés a honlapon:

Horizont – „Isten azt mondta...”: Oláh Károly két verse Istenről

 

 

Isten járt a Cigányhegyen

 

 

miért mondod

nincs Isten

most találkoztam vele éppen

járt nálam a cigányhegyen

jött hogy ő is szegény legyen

törölgette könnyes szemem

én meg mondtam én Istenem

ült mellém a földre le

szólni sem szólt …

én sem szóltam

úgy voltunk mi ketten szótlan

levettem a saruját

könnyem mosta útporát

csókoltam lába nyomát

hallod te lány…

mit kérsz tőlem

csak egy kendőt adj nekem

legyen rajta sok-sok virág

lássa csak az egész világ

virág az én mindenem…

 

 

Költők Hannoverben: Farkas István és Oláh Károly

                   

 

[Isten azt mondta…]

 

Isten azt mondta,

egyszer üdvözülsz.

Leszel üldözött és préda.

Azt is mondta…

miénk a mennynek országa.

Előtted út a pokol tornáca.

Leszel zsoldos, hitszegő,

Egykor voltál vámszedő,

uzsorás rabló és térítő.

Fogtam kezét...

és elengedtem,

Megtiport s csak néztem,

de semmit sem láttam,

Mert mindvégig vak voltam,

süket és néma,

Nevében gyilkoltam,

keresztjét hordoztam.

Loptam koldus kenyerét,

Bort ittam és prédikáltam vizet.

Most is sújt a tized, valahol…

Zavaros víz embert visz,

hátán kereszt, Krisztus nélkül

Merre járhatsz… Istenem

 

 

Oláh Károly

 

Szerkesztői jegyzet

 

Nincs. Mert fölösleges. Semmilyen szerkesztői okoskodással nem tudnék hozzátenni semmilyen lényeges mozzanatatot Oláh Károly költészetéhez. Költészet, kortárs cigány irodalom, művészet. Találkozás barátokkal. Istennel.

(b.e.)

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-06-23 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.