Videó

A Danubia Televízió videója




Keresés a honlapon:


Horizont – Bence Erika: „Közös otthonok” (Tóth Olivér és Mirko Gottesmann versei és versfordításai)

 

 

 

TÓTH Olivér

Az Élet rokona

Ady hamvaira

 

Az Élet rokona vagyok,
Sajnálom a tűnő szerelmet,
Gyűlölöm megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Gyűlölöm a beteg rózsákat
Hervadva ha vágynak
A férfiakat,
A sugaras, a vidám
Nyár-időket.

Gyűlölöm a szomorú órák
Kísértetes, intő hívását,
A nagy Élet, a szent Halál
Játszi mását.

Megvetem az elutazókat,
Sírókat és felébredőket
S dér-redős, langyos hajnalon
A mezőket.

Gyűlölöm a fáradt
Lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Gyűlölöm azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borús:
A másvilágot.

Én az Élet rokona vagyok
Gyűlölöm a tűnő szerelmet,
Viszolygok megcsókolni azt,
Aki elmegy.

 

 

 

 

 

Oliver TOTH

Života rod

Nad Adijevim pepelom

(Sa mađarskog preveo: Mirko Gottesmann)

 

Života ja sam rod,
Žalim ljubav što mine,
Mrsko mi je poljubiti,
Odlazećeg.

Mrzim bolne ruže
Kad venući žude
Muškarce,
Osunčana, vesela
Letnja vremena.

Mrzim kušnjavi, opominjući zov
Sumornih sati,
Velikog Života, svete Smrti
Igričavog dvojnika.

Prezirem odlazeće,
Grobove i razbuđene
Injem naboranom, mlakom zorom
Polja mrzim.

Mrzim umorno
Odricanje,
Suvooki plač
Mudraca, poeta, bolesnih
Utočiste.

Mrzim razočaranog,
Ko sakat je, ko zastao,
Ko ne veruje, ko tmuran je:
Zagroblje.

Života ja sam rod
Mrzim ljubav što mine,
Gnušam se ljubljenja onog,
Ko odlazi.

 

 

Tóth Olivér (1982, Miskolc)

„Írok, mert így vagyok teljes, azzal a hittel, hogy nem hiába való e létezés, s az a találkozás, ami csodát szül, ha író és olvasó között közös otthonná lesz az adott vers.”

„Tizenéves koromtól tanulom az írást, ismerkedem a szépségeivel, mélységeivel, fontosságával. Első önálló kötetem 2002-ben jelent meg Fekete Tűzben címmel, a Felső-Magyarország Kiadó gondozásában, a második 2018-ban Bűvöskert címmel. Jelenleg Emberkarátnyi című kötetem kiadatásán dolgozom, s negyedik kötetem összegzésén; Ezerrózsás őszi kendő címmel tervezem” – vallja a költő, s nem véletlen, hogy itt közölt verse palimpszeszt.

 

Mirko Gottesmann (1947, Szabadka).

„Életem egyetlen szép szakaszának izraeli gyerekkoromat tekintem. Tizenegy év után szüleimmel visszajöttem, azóta folytonosan és fájdalmasan idegenben élek. A sok olvasás (és időnként fordítás) tart életben.”

 

 

Minden a helyén van

Nagyon kevés hozzáfűzni valóm lehet a fentiekhez.

Nem kell magyarázni, hogyan válhat a versbeszéd „közös otthonná”: kultúrák és (költői) nyelvek találkozásává, együtt megszólalássá több mint egy évszázados távolságon és távlaton túl is három világ (Ady Endre–Tóth Olivér–Mirko Gottesmann/Gottesmann Imre) szövevényében.

Adyt sem kell magyarázni. Hogyan volt kívülálló, s miként csodálatosan magyar. Hogyan nem lett a szürkék hegedőse új versekben. Tóth Olivért sem kell magyarázni: hogyan talál rá a megszólítható hagyományra, hogyan tükröződik ez a lázadó, fájdalmasan külön világ egy korántsem egyszintű, mélységes „kút” és elképzelhetetlenül sokszínű „ég”: a roma kisebbségi kultúra horizontján. És azt sem kell külön magyarázni hogyan mutatkozik meg mindez egy kultúraközvetítő ember, Mirko Gottesmann multikulturális univerzumában.

S nekünk, olvasóknak sem kell magyarázni, hogyan érezhetjük mi magunkat otthonosan ebben a gazdagságban, hogyan olvassuk újra három vers, Ady Endre költeménye, Tóth Olivér palimpszesztje és Mirko Gottesmann fordítása révén egy század közép-kelet-európai irodalmát, kultúráját és tragikumát.

Minden a helyén van.

 

 

  
  

Megjelent: 2020-12-17 14:00:00

 

Bence Erika (Bezdán, 1967)

egyetemi rendes tanár, kritikus. A Horizont rovat vezetője.

 

Tóth Olivér (Miskolc, 1982) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.