VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
FILMALÁFUTÁS – Csillagváros (Nagy Mari Anna)
Csillagváros
KALIFORNIAI ÁLOM (La La Land), 2016. Damien Chazelle
Végre úgy mondhatok hangzatos féligazságokat a Mulholland Drive-ról, hogy közben a Kaliforniai álomról beszélek. A Mulholland Drive (David Lynch, 2001.) megnézése óta engem Los Angeles- szel helyzetbe lehet hozni, két teljes hét és egy kockás füzet ment el értelmezéssel, jobban ismerem a város térképét, mint a helybéliek, a végeredmény mégis a nullával konvertál. Lynch előkotorta a régi forgatókönyvet, átnyújtotta Damien Chazelle-nek, aki megrendezte a Mulholland Drive nézőbarát változatát, a Kaliforniai álmot. Kicsit túloztam. Vannak filmrendezők, akik világot teremtenek és vannak, akik ügyesen variálják a már meglévőt. Damien Chazelle Animátorként egyszerre mozgatja a zene, a mozgás és a dialógus szentháromságát. Szépek a ruhák és nincsenek benne sivár foglalkozású emberek. A művészet derivatív és időnként újat mond. Nem pont a musicaltől várnám ezt az újat, de valamiben azért meglepett. Nem abban, hogy új kontextusba helyez régi kulturális képzeteket, képi reminiszcenciákat, mint a Casablanca, Párizs, Haragban a világgal, és az art decós Griffith Obszervatórium Los Angeles tetején. Nem tudom hányadik generációs musical a Kaliforniai álom. Az igazi musicalben állítólag nincsenek prózai betétek, ebben vannak, szerencsére. Azért szerencse, mert a Cherbourgi esernyők-ben azt is énekelve kérdezik egymástól, beborult-e az ég. A Kaliforniai álomban nem kínos, hogy felnőttek énekelve beszélnek, mert interaktívvá válik, én is felidézek valamit. A musical a fény játéka, mert a Föld egy szánalmas és nyomorúságos majomház, ezért a világ aranytengelyére néha fel kell húzni valamit, ami a csillagok fényére emlékeztet. Ezt az illúziót a musical vállalja magára, mert nem lehet mindig, hogy a csillagok háborúzzanak. A musical a fény metamorfózisa, vörös riasztás az emberi élet nyomorúsága ellen, segít elhinni, nem élünk teljesen elidegenedett világban. Az idegen civilizáció sincs ám olyan messze, világoskék színű medencébe ugrálnak ruhástól, úgy hívják őket, az emberiség krémje. Soha sem fogjuk közelről látni, tényleg ugyanolyanok-e mint mi.
A musicalek és a filmek szerelmi kapcsolatokon keresztül mutatnak meg valamit az emberi életvilágból, mert a szerelem és a szexualitás intenzíven kapcsolódik a már-már transzcendenshez, halálhoz, az identitáshoz, a ki legyek és hogyan éljek kérdéseihez. Mindig a fénynél, kötünk ki, mert a fényből ered az egész élet és a kultúra minden szeglete. A pillantások milliárdjai, amellyel megsokszorozzuk a létünket a híressé válás akarásában, ez is a fény játéka. Ezt a fényt akarja foglyul ejteni Mia Dolen (Emma Stone), a film főszereplője.
Hat évet fog át a történet. Los Angeles forgalmas színpadán próbál két ember, Mia és Sebastian (Ryan Gosling) boldogulni a művészettel, szerelemmel és dönteniük kell, hagyják-e, hogy elsodorja őket egymástól. Jól startolnak jó irányba. A női szereplő Emma Stone (Mia Dolen) egyszerre hasonlít Michael Jacksonra és Anne Hathawayre, de ettől még nagyon helyes. Története hitelessé van téve, semmi bedobós külső, van kellően alátámasztott előélet az iszákos nagynénivel, akitől elörökölte a színjátszás szeretetét, azaz nem a semmiből jön. A szépség már-már transzcendens élményét a filmművészetben keresi, és el is hiszem neki. Lehet ezt a felkavaró formát, a szép esztétikai minőségét olyan majomházban keresni, amit filmiparnak hívnak? Persze, hogy lehet. A Mulholland Drive-ban Naomi Watts jár castingokra, az első másodpercben lehet tudni, hogy igazán jó. Persze ő Naomi Watts, így könnyű. Emma Stone castingjai is ütősek a Kaliforniai álomban, persze, ő Emma Stone. Normális csaj, még nincsen teljesen kész, ezért is izgalmas. Színészet és drámaírás a két műfaj, amiben sikeres szeretne lenni, azonban egy iránykorrekció után belefásul a próbálkozásba, és a mizöri indexe magasra szökik. Ryan Gosling (Sebastian) a nem verbalizálhatóért van oda, a free jazz felkavaró élménye hat rá, ez alá szeretne infúziós állványt tolni, és saját klubot nyitni.
Egyesítő szerelem. A film szerelemkoncepciója lepett meg. Musical, és mégsem hányingerkeltően szenvedélyes romantikus szerelem. Ebben a kapcsolatban valódi intimitás és kölcsönös sebezhetőség érződik. Az önfeltárás a cél, a másik valódi megismerése. Megnyílás, nem csak érzelmi ventillálás. Nincs projektív identifikáció, és a másikkal való teljes összeolvadás. Emma Stone nem érzelmi segéderő és nem közérzetjavító segédeszköze egy férfinek. Itt nincsenek trubadúrok és nincs a nem létező női princípium, ami szenvedélyesen egyesül a férfi princípiummal, hogy majd a de facto hatalmi különbségek idővel felüssék fejüket. Normális emberek egy nem normális városban, akikre normális mennyiségben hat a külvilág, egészséges libidóval rendelkeznek és normális mederben is tartják. Mind a ketten a másikat látják jónak, de mind a ketten a másikba is vetítik saját félelmeiket. A szerelem a legkisebb közösség. Két ember között a legtöbb, ami történhet, a személyiségfejlődés előfeltétele. Az öröm öntőformája, kapcsolatunk lesz a dolgok végső forrásával. A kozmikus csillagközi szeretet érzése működik, megismerjük és megértjük a múltunkat, mindennek értelme lesz. Két egyenrangú, autonóm ember találkozik, akik nem azért szeretnek egymásba, mert ugyanaz a dolog érdekli őket, hanem mert ugyanaz a lendület hajtja őket, és azonosak a reményeik. Mia és Sebastian kapcsolatából azonban hiányzik két elengedhetetlen összetevő, amitől nemcsak valódi, de igaz szerelem lehetne. Nem tudják kialakítani saját ökológiai rendszerüket és nincsen közös jövőre vonatkozó tervük.
Szeretem a filmekben az újrahasznosított elemeket, mert viccesek. 1. Lány a szomszédból. Unalmas kisvárosból jött rendes lány, mackó alsóban, lófarokkal. Már majdnem feladja, amikor nagy nehezen, első szóra enged a nyomásnak, és tesz egy utolsó próbát, a vesztesek nyugalmával. 2. Ellenszenvből szerelem. Többször egymásba botlanak véletlenül a többmilliós megapoliszban, kellemetlenkednek egyet, majd továbbállnak. 3. Közeli családtag kéretlenül szeretne sínre tenni egy életet. Be akar mutatni valakit, kitakarít, gázcsapot zár el és lejjebb veszi a bojlert. Rendszerint az egyik főhős anyja vagy a nővére. 4. Egymástól függetlenül látott filmélmény közös megnézése. Soha nem jön össze, mert vagy másik filmet tesznek a gépbe, vagy elszakad, vagy tűzriadó lesz, vagy el is szakad és tűzriadó is lesz. Az elmaradt program helyett sokkal jobbat fognak csinálni. 5. Valamelyik fél már jár valakivel, de elfelejt az illetővel egy programot, félszívvel mégis elmegy, de az esze máshol jár. Lelkétől távol eső beszélgetést kell végighallgatnia mosolyogva, de végül nem teszi. Szakadó esőben gyalogol/szalad, hogy megkeresse azt a másikat, aki éppen otthon egyedül a lepukkant konyhájában tojásrántottát süt.
A fényt is be kell keretezni. Az álmokat megvalósítani áldozattal jár, és minden csillagfényes éjszaka után eljön a reggel. Elkönyvelt veszteségekkel is lehet boldogan élni, vagy ahogyan G. G. Márquez írja, szerelem nélkül is boldog lehet az ember, sőt a szerelem ellenében is. Azt írta valaki, hogy a narcizmustól mentes fájdalom lehet csak valódi áldozat. A film végén egy katartikus jelenet olyan atmoszférát teremtve mutatja ezt meg, hogy csak nézek, mint a moziban. Nem tudok olyan jól angolul, de legalább el tudom mondani, milyen igazán jó volt Nemes Takách Kata és Zámbori Soma magyar hangja.
Nem tehetek róla, hogy lóvá tettek- Téged nem lóvá tettek, hanem kiraboltak- Mi a különbség?- Nem tudom, talán, hogy nincs romantikus felhangja.
Az a baj, hogy szerinted az élet küldött engem padlóra, de én a padlón akarok lenni, oké? Csak hagyom, hogy az élet belefáradjon a pofonokba, aztán visszaütök. Klasszikus bunyós csel.
Több ügyvéd kel, túl sok a művész.
Az egész világ a szobádból. Nem kell ennél több.
Az emberek szeretik, ha mások szenvedélyesek, emlékezteted őket, milyen is az.
A magamfajta fickók azért hajtanak, hogy részük legyen valamiben, ami sikeres, ami másoknak tetszik- Mióta érdekel, hogy tetszel másoknak? Miért foglalkoztat, tetszel-e?- Te színésznő vagy, éppen te prédikálsz? Talán azért bírtál, amíg padlón voltam, mert ettől többnek érezted magad- Hülyéskedsz? - Nem.
Megjelent: 2017-06-22 10:00:51
|
