Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

FILMALÁFUTÁS – Felolvasod azt, amit szeretek? (Nagy Mari Anna)

 

 

Felolvasod azt, amit szeretek?

Szubjektív Filmnapló

PATERSON/amerikai film/Jim Jarmusch /2016.

 

Ha a buszsofőr egyik kedvenc költője Emily Dickinson, az nekem olyan izgalmas, mint az elromlott hibernálóágy a csillagközi űrhajón, vagy korán reggel vérfarkassal találkozni. Ringlispílre ültet és mámorossá tesz. A művészet a megismerés egyik formája, de most a rendezőről, JimJarmusch-ról is sokat megtudtam, pedig nem készültem fel belőle. Olyan, mintha egyszerre ihlette volna meg Fellini, a Kis herceg, a dekonstrukció és valamelyik keleti filozófia időfogalma és cselekvésetikája. Nem baj, ennyi idősen már sokat tudhat egy filmrendező is.

 

Van egy Paterson nevű város New Yersey-ben. Itt mossa a szennyes ruháit Method Man, és itt él Paterson (Adam Driver) is, akinek ugyanaz a neve, mint a városnak, amelyben Laurával (Golshifteh Farahani) és Marvin (Nellie) kutyával él nagy-nagy békességben. Laurát az enteriőrök világa érdekli, textilfestékkel dekorál, és különleges finomságokat tesz az ebédlőasztalra. Harlekin gitárral akarja meghódítani Nashville-t, a filmben éppen a húrok lefogását tanulja DVD-ről. Paterson buszsofőr, és verseket ír. Esténként elmegy Marvinnal sétálni, megiszik egy korsó sört, a kutya pedig a kocsma oldalában szépen megvárja. Nem történt semmi különös, csak láttam egy autentikus életet.

 

Egy hetet mutat a pár életéből a film, és néhány dolognak ellentmond, amit a forgatókönyvírás tanít. A főhősnek vágya és célja van, az akadályokat le kell győznie. Patersonnaknincsen vágya semmi. Konfliktus kell, hogy ne unja halálra magát a néző. Nagyítóval sem találni a filmben olyan érdek összeütközést, ami a főhőssel kapcsolatos. A főszereplőnek változáson kell keresztülmennie és ennek belülről kell jönnie. Paterson a vége után tíz perccel is ugyanolyan, mint a legelején. A karakter irányítja cselekvést? Inkább irányítja egy angol buldog.

 

A szárnyas idő. Paterson nem csak földrajzi hely, egy lelkiállapot is. Olyan, mint Poe kísértet kastélya, Márquez Macondója, vagy Fellini Cirkusza. Egy hely, ahol meg lehet találni az eltűnt időt buszon kanyarogva nap, mint nap, vagy a söntéspultot támasztva esténként. Egy művészinek szánt alkotásban mindennek jelentése van, semmi nem kerül bele véletlenül, nem lehet benne öntudatlan közlés. Patersonbuszsofőr. Lehetne más foglakozása is, de ebben a mindenki számára másképpen kanyargó időben ez egy metafora. Mit jelent az idő Patersonban? Az ismétlődések misztériumát, a szürreális idő alakjait, az írás abszolút jelen idejét, ami azonnal múlttá válik, mihelyt becsukják a titkos varázsfüzetet. A körben járó nyugodt időt, amelyben a versek születnek. Nemcsak az időhöz való viszony fontos, hanem a felfüggesztett társadalmi szerepek is. Itt mindenki olyan, mint a szubjektív idő, egyszerre áll és áramlik.

 

Amikor a nézés egyenlő a látással. Patersont nem vádolhatja azzal a posztmodern kritika, hogy szaporítja a Himalája méretűre duzzadt felesleges művészek világát. Nem is tudja senki Laurán kívül, hogy verseket ír, aki meg véletlenül megtudja, az maga is ír, így a kör bezárul. Jarmusch messze elkerüli a szemérmetlenül direkt metafizikát. Paterson nem beszél közvetlen módon, nem mondja el mire gondol, miben hisz, mit von kétségbe, nem közli mit tart igazságtalannak a saját életében, nem mondja meg mi a jó és mi a rossz. Ez a közvetett poézis letaglózó, ez a legkifinomultabb beszédmód, ez maga a posztmetafizikus szemérmesség, ahol Paterson a Tisztaság az Üresség és a Semmi. Verseit nem az idő múlatására írja, pont ellenkezőleg. Nem a hangkeresés nyűgéről van szó, a jó verseket írok-e dilemmájáról, hanem egy tudatfolyam írásról, amit személyes életéből nyersanyagként bont ki a hétköznapi nyelv segítségével, mert nem tehet másképp. Szavakkal nem leírja, hanem megalkotja saját valóságát. Magányos megfigyeléseit és azok nyomait azonnali emlékezetté teszi, belekörmöli egy félig titkos füzetbe. Igaza van Szimonidésznek, a költészet beszélőfestészet, eidetikusan szürreális képeket szivacsként szívni fel, hogy a semmiből létrejöjjön valami, és mégsem nevezni meg a megnevezhetetlent. Ez a költészet.

 

Egy erőlködés nélküli élet. Paterson figurája mágikusan reális. Van egy fickó, akinek nincs mobiltelefonja, mégis köze van a valósághoz, nem csinálja a dolgokat szenvedélyesen és feltűnően, mégsem marad le semmiről. Mágikus ez a küzdelem nélküli cselekvés, a kontemplációnak és a tettrekészségnek ez a szinte láthatatlan elegye, és az ego látható hiánya. Paterson azért egy kicsit mindenhol otthontalan, és egy kicsit mindenhol láthatatlan. Jarmuschmintha azt mondaná, mutatok valakit, aki még nincs, de szokjatok hozzá, hogy majd lesz. Az idő körkörös mozgása mindig visszahoz valamit a múltból, de másként. Nem kell megjárni a poklot, a boldog embernek is lehet művészete, és hagyjuk azt a művészetfilozófiai gondolatot, hogy az emelkedettséget szenvedésnek és fájdalomnak kell ellensúlyozni. Paterson a flow világában él, egy sokadik dimenzióban, ahol minden ugyanolyan, mint nálunk, csak kicsit mégis más. Megtalált erőforrása az intimitás és a tudatosság. A létezés csodájára összpontosít, tudja, hogy nem a boldogságot kell megkeresni, hanem az autentikus életet, bármennyire triviális.

 

Hozzászoktam, hogy filmekben a főhőst és környezetét megalapozatlanul profilozom, személyiségzavarok után kutatok, pszichés megbetegedések diagnózisát állítom fel hozzáértés nélkül, ellenszenves világnézeteket keresek, és a kulturális nőgyűlölet nyomai után úgy szimatolok, mint egy feliajzott vadászkutya. Nagyzolok, mert nekem ez a kifejezésformám. Ezt a narcisztikus táplálékomat most nem kaptam meg. Mondom, ez egy mágikus film.

 

SZÖVEGEK A FILMBŐL

 

Mostanában a zenén gondolkodom, és akkor megláttam ezt a gitárt a Youtube-onFekete-fehér gitár. Harlekinnek nevezik. Annyira fantasztikus, hogy azt gondolom, muszáj meg tanulnom gitároznihogy megvalósítsam az álmom - Melyik álom is lenne az? - Ne butáskodj, hogy country-énekes legyek. Esetleg nagy sztár. A nagyok egyike.

 

Felolvasod azt, amit úgy szeretek?- A Csak azt akarom mondani-t? Máris. Csak azt akarom mondani, hogy megettem a hűtőszekrényből a szilvát, pedig alighanem a reggelihez tetted el. 

Bocsáss meg. Felséges volt, olyan édes olyan hűs - Imádom ezt a verset. Néhány versed pont ilyen jó.

 

Marvin, nem állhatnánk meg egy percre?

 

Bogyó. Én kis bogyóm, időnként szeretek más lányokra gondolni, de az igazság az, ha elhagynál, kitépném a szívem és soha nem tenném vissza. Soha nem lesz olyan senki, mint te. Milyen kínos.

 

 

 

 

 

Nagy Mari Anna

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.