Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

FILMALÁFUTÁS – Szenvedések birodalma (Nagy Mari Anna)

 

Szenvedések birodalma

Szubjektív Filmnapló

KESERŰ MÉZ (Bitter Moon) angol-francia filmdráma / Roman Polanski / 1992.

Egy amerikai Párizsban.

Van egy csomó film, amelyet az ezerkilencszáz húszas évek Párizsa ihletett, amikor amerikai írók, költők és zenészek elárasztották önmagukkal a várost, és ebből az invázióból később műalkotások születtek. Egy Gabriel Garcia Márquez nevű kolumbiai tudósítót is vonzott a hely szelleme, és amikor jóval később Párizsba ment, eldugott szállodai szobájában majdnem éhen halt. Micsoda kulturális aura. Filmes toposz az aspiráns író, akinek vagy sikerül a nagy dobás, vagy nem. Ha nem sikerül, azt megszívja egy-két szereplő, leginkább egy nő. Ez a Párizs képzet amolyan vízválasztó, a főhős valamilyen viszonyba kerül ezzel a kulturális entitással, történik vele ez- az, és rögtön tisztábban látja helyzetét, aminek majd egy nő látja kárát. Azonnal szakít vagy kiszeret a nőből. Így jár Woody Allen filmjében Owen Wilson menyasszonya, Márquez szeretője, és a Keserű méz Mimije.

A történet.

A film két síkon mozog, egy óceánjáró hajón és Párizsban, ahol elkezdődik a történet. A középkorú, írói ambícióval rendelkező amerikai Oscar (Peter Coyote), egy nap meglátja a buszon Mimit (Emmanuelle Seigner), aki annyira megragadja képzeletét, hogy időt és energiát nem kímélve kezdi felkutatni Párizs azon részén, ahol utoljára látta. A kezdeti eufória után nehéz idők jönnek, egy kiadatlan regény és a férfi libidó lassú elhalása. Érzelmi vesztes elsősorban a lány lesz, aki azonban nem hagyja magát, és ez mind a kettőjük számára végzetes lesz. Az Oscarral és Mimivel egy hajón utazó angol házaspárral, Fionával (Kristin Scott Thomas) és Nigellel (Hugh Grant) válik teljessé a történet, akik akaratlanul is belevonódnak az eseményekbe.

Több olvasata van a filmnek. Teljes joggal lehet férfi szenvedéstörténetként értelmezni, hogy ami a férfivel, egy férfivel történik, az a legfontosabb. Tragikus szerelmi történet végső soron, de egy szexfüggő, szenvedélybeteg férfi portréja is lehet. Engem leginkább az izgat, hogyan ábrázolja a filmben megjelenő nőt a rendező és a forgatókönyvírók. A kulturális értelemben vett gyarmatosítás és őrület fogalmát használom, mert nekem a film a kisajátítás, az elhallgattatás és a megőrjítés története elsősorban.

A gyarmatosított nő.

A korabeli amerikai művészek kulturális értelemben gyarmatosították Párizst. Oscar, az asztalfióknak író amerikai ugyanígy rohanja le a fiatal francia lány, Mimi testét, erőforrásait és identitását. Nyomorba dönti, végletekig kiaknázza szexuálisan, nyelvileg, szellemileg és egészségileg. Úgy jár el, akár a gyarmatosítók, felfedez és kiaknáz. Párizsban él, beszéli a nyelvet, de a regényeit angolul írja, és a francia lánnyal is ezen a nyelven beszél. Mimi kezdetben egyszerűen és hétköznapi módon öltözködik, később a férfi gyarmatosító tekintete működésbe lép, és a nő hiperszexuális ruhadarabokba bújik, hogy megjelenése a férfi nárcizmus metaforikus fokmérője lehessen. Külseje többször is megváltozik a filmben, miközben a férfi öltözködése, hajviselete és testsúlya ugyanaz marad. Body policy-t szenved el, kinézetét akkor kontrollálják a legerősebben, amikor az íróság komolysága, a férfi ego forog kockán a nyilvános térben. Szellemileg nem nagyítja a férfit valódi mérete kétszeresére, nem tudja irodalmilag értékelni az írásait, hiszen nem ért elég jól angolul. Cserébe elvitatják értelmi képességeit. A film elején még lelkesen táncol, később abbahagyja, mert kreatív energiáját elszívja a férfivel való együttélés. A gyarmatosító kizsákmányolása ezzel még nem ér véget.

A főhős-narrátor három értelemben válik impotenssé a film során. Alkotóként, érzelmi befektetőként, és testileg. Csak úgy tudja fenntartani uralmát, ha a nő elveszíti önmagát autonóm létezőként. Író akar lenni, mint a nagyok, Fitzgerald és a többiek. Valódi tehetsége talán nincs, egy dolgot azonban önkéntelenül is elsajátít, azzá teszi a nőt, amilyennek a nagy példaképek látták a húszas évek Európáját, enerváltnak, hisztérikusnak és elhajlónak. Fenyegetést jelent a kevéssé maszkulin férfi számára, aki szimbolikusan büntet. Átéli a gyarmatosítók szorongását, a nő ellen fordítja oly módon, hogy szexuálisan közömbössé válik, kiszeret belőle. Vége Eros hatalmának, a testi- lelki összhangnak. A házi dominóhatás már elindult, bár a totális kizsigerelés még várat magára, amikor a nő már semmiben sem ismeri fel önmagát.

Őrült nő a hajón. A női őrültség megkonstruálása az 1830-as évektől az eurocentrikus irodalomban megjelenő tény, amire a feminista irodalomtudomány világított rá. Hogyan ábrázolják az autonómiára törekvő, ezért veszélyessé váló nőt, hogyan száműzik egy képzeletbeli padlásra, az őrület és a szenvedés birodalmába, hogy elveszítse nőiségét és nőiességét is, mindent, amit mondani tudna a világnak. Mimivel is ez történik. Miután a férfi gyarmatosította testét, az elméje következik, és egy pusztító szerelmi téboly veszi kezdetét, az őrületnek egy sajátos változata. A film tetőpontján Mimi visszatér Párizsba, feltehetően Francia Polinéziából, ahol két évet tölt a férfi nélkül. Őrületének új, agresszív arcát mutatja, és végzetes sérülést okoz a férfinek, aki ez által válik Mimi kiszolgáltatottjává. Fordult a kocka. Együtt utaznak egy kelet felé tartó hajón és megismerkednek a visszafogottan illedelmes angol házaspárral, Fionával és Nigellel, akiknek India az úti céljuk. A hajó és a földrajzi értelemben megjelenő volt gyarmati ország, mint metafora van jelen a filmben. A leigázott és femininnek tartott Indiai szubkontinens olyan, mint az elnyomott nőiség, gyarmatosított és irracionálisnak feltüntetett. Francia Polinézia és India az a világ, amely fehér kivetítő vászonként ideális és izgató mindahhoz, amit a valóságban a fehér középosztálybeli európai ember nem tud megoldani, mert nem lehet megoldani. Utazik a hajón egy különös rezonőr, egy indiai férfi a kislányával. Szarkasztikus és kissé kényelmetlen hangnemben beszél az angol párral, ami a gyarmatosító és gyarmatosított párbeszéde, mely több rétegben is leleplező. Ez a filmbeli funkciója, bár a pár nem akarja megérteni, vagy csak úgy csinál. India egy szexis exgyarmat, ahol a légyszaros bűz az ashramok nyugodt világával keveredik, csakis a lelki béke kedvéért.

Utazás az ismeretlenbe.

A nőt őrültként ábrázoló irodalom és filmek közösek abban, hogy a racionális férfiak mindig megértik egymást, a nőt viszont nem. Míg Oscar naponta adagolja élete alaptörténetét Nigelnek a hajón, Mimitől senki nem kérdezi semmit, neki nincs narratív funkciója. Lényegi hallgatásra van ítélve saját helyzetét tekintve. A film nagy erénye, hogy a történet végén teljes mértékben szimbolikussá válnak az események, Mimi és Fiona feloldódik az őrültségben, szótlanul is megértik egymást, és megvalósul a női szolidaritás. Oscar és Mimi életében a test és a lélek nem egyesülhet a fennálló hatalmi viszonyok miatt, mint ahogy senki életében sem valósulhat meg. A halálban majd egyenlő lesz mindenki.

Hugh Grant Nigelként nagyon jó, mert még nincs az arcára száradva az aszimmetrikus félmosoly, amitől elviselhetetlenül modoros. Kristin Scott Thomas és magyar hangja Söptei Andrea is szuper. Egy dolgot nem értek csak, hogyan tudta ezt a filmet megcsinálni pont Roman Polanski.



SZÖVEGEK A FILMBEN

Miért mennek Indiába? - Azt hiszem, szükségünk volt egy kis szünetre, és Indiától érdemes tanulni, nem? - Igazán? Például mit? - Hát a lélek derűjét - Áh, a Karma Nirvana Szutrova. Merő sületlenség. India csupa légy, bűz és koldus, ráadásul a világ legzajosabb helye.

Éreztél valaha mindent elsöprő szenvedélyt? Eszményítettél igazán egy nőt? Ilyen szerelemben mindent lehet. Bármi történik közöttetek, az maga a szentség.

Én is szerettem, de a vastartalék vészesen apadt, szexuális csőd felé haladtunk.

Párizsnak vége, lejárt lemez, irodalmi mauzóleum, Henry Miller felélte ötven éve. Dögunalmas itt, mióta nincs abszint.

 
Szépen alám játszottál, mintha nem lenne elég bajom - Undorító volt, ahogy nyaltál neki - Bárkinek kinyalom a seggét ha kell, nem a tiéd az egyetlen.

Így történt, hogy a vágy kezdett elenyészni. Ott feküdt előttem észvesztően csábosan, és semmit sem jelentett. Szinte már szégyelltem, hogy képtelen felizgatni.

Patkányfogóban éreztem magam, odakint mások mulattak, táncoltak, szeretkeztek. Párizs frenetikus iramban lüktetett, megőrjített, úgy zsongott a fejem körül. Változatosságra vágytam, éheztem a zsivajra és az izgalomra.

Csodás ez az este, bár örökké tartana - Az nagyon hosszú idő baby, én nem tervezek ilyen távra, nekem túl hosszú - Ha jó valami nem akarod, hogy örökké tartson? - A jó dolgok úgysem tartanak örökké.



 

Nagy Mari Anna

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.