VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Oláh András: Évértékelő 2020
– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve? Formabontó leszek, mert nem hagyományos értelemben vett szépirodalmi alkotást jelölök meg, hanem egy szépirodalmi igénnyel megírt memoárt. Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca című visszaemlékezés-töredéke az, amiről azt gondolom, méltán érdemel megkülönböztetett figyelmet. Igaz, az emlékirat befejezetlen maradt, de a hiányokkal és kérdőjelekkel együtt is fontos része a Térey-életműnek. Mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a múlt is a mienk: a családi emlékek, a kötelékek – és persze a szembesülések, a vívódások, a traumák is. A szerző idén lett volna 50 éves, a könyv ebből az alkalomból jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. Nem hallgathatom el, hogy volt egy másik lebilincselő olvasmányélményem is: Gálfalvi György Világszélen című kötetéről van szó, amely riportok, esszék, naplójegyzetek gyűjteménye, ami egy picit a régi idők emlékei közé navigál vissza.
– Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban? Nem tudom, mekkora sikert fog aratni, de azt gondolom, a mai szomorkás, befelé fordulós, Covidtól sújtott világunkba elkél egy kis derű. Úgy vélem, ehhez hozzájárulhat Irena Douskova regénye (Hašek, a medve), amely a humor klasszikusát, Jaroslav Hašeket idézi meg. A könyvet Csoma Borbála fordította.
– Ki volt számodra az év felfedezettje és miért? Nagyon sok pályakezdő kapott az elmúlt időszakban lehetőséget a legkülönbözőbb fórumokon. Ilyen fokú támogatottságot korábban sohasem élvezhettek a fiatalok. Számtalan tehetséges tollforgató akad közöttük. Ha mégis ki kell emelnem egyet, akkor számomra talán Kállay Eszter írásai voltak a legmeggyőzőbbek, legmegragadóbbak. Nyilván nem véletlen, hogy jelentős folyóiratok közlik a verseit, és ebben az évben kötete is napvilágot látott. Tetszik a világlátása, a racionalitása, s ahogy a szavakat mozgatja. Jól ír. De említenék egy másik nevet is – bár önálló kötete most nem jelent meg. Az erdélyi születésű Vajda Anna Noémiről van szó. Meggyőződésem, hogy róla is sokat fogunk még hallani.
– Melyik volt a kedvenced a Holdkatlanban megjelent írások közül és miért? Visszalapoztam a Holdkatlan ez évi publikációit. A számtalan remek írás közül Köves Istvánnak a Gyimesi László Emlékkönyvbe szánt Remiz című versét emelném ki. Hihetetlenül megrázó és szívbemarkoló, ahogy a veszteségről beszél, s ahogy megidézi azt az agyonhallgatott, „szélfútta generációt”, az „összezárt fogak nemzedékét”.
– Hogyan befolyásolta az életedet a koronavírus-járvány? A tavaszom és a nyaram teljesen felborult. Pedagógusként a digitális oktatással küszködtem, majd azon szomorkodtam, hogy a határzár miatt a szokásos nyári erdélyi kirándulásainkat is vissza kellett mondanom. Hiányoztak megszokott beszélgetések, a rendezvények, a találkozások – bár a nyár végén és szeptemberben ebből sikerült valamit visszapótolni. Mindemellett persze pozitív fordulatokat is hozott az esztendő: a napokban jelenik meg ugyanis Fagypont alatt címmel egy verseskötetem a Magyar Napló Kiadónál.
– Mik a terveid 2021-re? Szeretnék egy egészségesebb, szabadabb esztendőt… Remélem, visszatérhetünk a normális kerékvágásba. Ami pedig az irodalmi vonatkozású elképzeléseket illeti: egy prózakötet megjelentetését tervezem. Az anyag voltaképpen már összeállt. A labda a kiadó térfelén pattog. (Az Orpheusz Kiadó vállalta a kihívást.) Mindemellett van egy regénytervem – igaz, ezt már másfél éve tologatom magam előtt. De hátha most alkalom nyílik ennek a megvalósítására is. És persze reménykedem, hogy a Partium folyóirat is működőképes marad, és folytathatom a szerkesztői munkát.
Megjelent: 2020-12-24 06:00:00
|
