VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Egy versről – Turi Orsolya: A blues és a rap kereszttüzében (Fenyvesi Ottó: Blues az óceán felett, Sub Bass Monster: Sebességmámor)
Fenyvesi Ottó Blues az óceán felett
Az élet szépen lassan megy tovább. Rá lehet pakolni zongorát, három bőrönd akkordot, atlanti basszust, hektárnyi magányt. Egyszer valahol kék volt a tó. A Huron. A Michigan vagy az Ontario? Az élet és a halál mezsgyéjén azok voltak utolsó perceink, immár gombnyomás lettünk egy jobbfajta komputeren. A falban szögek és száznyárnyi napsütés. Szomorú zűrzavar körülöttünk, kezed néha a térdemen. Még nem állnak rosszul dolgaink.
Az élet szép lassan tovaszáll. Rápakoltunk egy zongorát, háromnegyed ütemet meg valaki fogsorát. A virágok sárban feküsznek. Szavaidtól reszket a homály, fáj az élet, fájnak a falon a festmények, már dereng rajtuk az alkonyat. Valami bezárul végérvényesen. Egyszer volt, többször nem lesz óceán. S mégis a félig nyitott ablakon az ember még vár valakit, olykor látni vél egy féllábú gólyát.
Az élet szépen lassan hömpölyög. Szállít nekünk zongorát, basszust, ütemet. Kilencvenfokos szögeket, többet is talán. Az volt az utolsó zeneszám: Kék volt egyszer az óceán. És ottfelejtett az Isten bennünket élet és halál mezsgyéjén. Édes illatok kúsztak a levegőben. Múltunk roncsait takarítják. Egyszer majd pulóvert húznak a holtakra, felpakolják a zongorát, valaki fogsorát és béke honol a vizeken. Szekrénybe kerül egy nagykabát. Legfeljebb néha kék lesz az óceán.
Az élet szépen pokolra száll. Nem álom, javíthatatlan memória. Semmi évforduló, csak semmi halálfélelem. Gladiátormagány és egy disznó az udvaron. Az élet kemény és nagyon hamar. Hangolni zongorát, ráálmodni szünetjelt, szóközt és táncoló hangjegyet. S ahogy majd kebleden reszket a homály, ahogy pucérra vetkezünk az Istenek előtt, és ahogy majd vég és kotta nélkül cipeljük a zongorát, a nagy feketét és a hatalmas, kék óceánt.
Sebességmámor (Sub Bass Monster)
Akár egy filmre, úgy emlékszem, kisgyerekként régen, Fogalmam se volt, az élet milyen négy keréken. Mégis néztem, s láttam, szinte faltam minden dolgot, Ami a járgányokról szólt, haver, én attól voltam boldog... Szekereket szerkesztettem, mint afféle nebuló, Autóból csapágy, csapágyból meg autó. S a guruló csörgő-zörgő, ütött-kopott tákolmány, Egy szál kormány nélkül, repített keresztül az utcán. Ha zuhogott, ha fújt, az utak szélén ültem, Autókkal ébredtem és autókkal szenderültem Álomra, mert számomra csak a sebesség létezett, S ha az ember már kiéhezett, mindegy, milyen a gépezet. A cseles kis kéthengeres, frankón teljes gázzal Szakadéknak hátszélben, két perc alatt százzal Száguldott a szellők szárnyán, s bár a cél még távol, Cseppet sem érdekelt, hisz kárpótolt...
Refrén: Sebességmámor, mindenki ezzel vádol, A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol. A gumi lángol, az autó szinte táncol, A lábam le nem száll a gázról...
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol, A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol. A gumi lángol, az autó szinte táncol, A lábam le nem száll a gázról...
Az első raliversenyek, „ej!” még annyi csodát, A VFTS Ladák és a kihegyezett Škodák Sok fantasztikus típus, és rajtuk sok-sok logó, És a mindenkit megfogó, spéci Koppány kipufogó. Hatalmas sár vagy a por, ami száll, Számtalan tajtékzó gépsárkány, kavicsokat dobál. De mi csak ordítottunk mindent, mit a vezetésről tudtunk, Vissza kettő, padló, vagy a nagy gáz, kis kuplung. A futamokon felbuzdulva egyből irány a murva, Csak hajtottuk a vasat, amíg még volt benn szufla. Szegény istenadta, magát piszkosul elhagyta. Volt hogy befigyelt egy árok, vagy elénk ugrott egy padka. Dobálta a seggét, nem volt bukócső mi megvéd, Mindez még jobban felpörgette az ember kedvét. Ilyenkor pár pillanatra, legbelül fellángol, És csak űzi, csak hajtja a...
Refrén: Sebességmámor, mindenki ezzel vádol, A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol. A gumi lángol, az autó szinte táncol, A lábam le nem száll a gázról...
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol, A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol. A gumi lángol, az autó szinte táncol, A lábam le nem száll a gázról...
Önindító, egy laza gázfröccs, A kipufogón keresztül adrenalinbombát lök. Libabőr a kézen és a szőrszálak a háton Körülbelül úgy állnak, ahogy a lábam áll a gázon. Na ez az, amit szeretek, ha dolgoznak a szelepek, Ha az út kövére feszülve sikítanak a kerekek. Ha a turbó vígan fütyörészve, vérvörösre izzik, Ha a szuper nagyon ízlik, s ettől vadabb, mint a grizzlyk. Csak repesztek, csak hajtok, mint egy bajnok, A külvilágot minden problémájával kizárják az ajtók. Magam mögött hagyva mindezt a zagyvaságot Szélsebesen hajtva, nincs ember, akinek megállok. Ilyenné válok a motorduruzsolástól, A szúrós benzingőztől, az égett gumi szagától. A süvítő széltől, az elsuhanó fáktól. Minden egyes száguldáskor rám tör a...
Refrén: Sebességmámor, mindenki ezzel vádol, A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol. A gumi lángol, az autó szinte táncol, A lábam le nem száll a gázról...
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol, A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol. A gumi lángol, az autó szinte táncol, A lábam le nem száll a gázról...
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol, A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol. A gumi lángol, az autó szinte táncol, A lábam le nem száll a gázról...
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol, A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol. A gumi lángol, az autó szinte táncol, A lábam le nem száll a gázról...
A blues és a rap kereszttüzében
A blues egyszerre zenei forma és műfaj, amely az afroamerikai közösségek világából származik. Fájdalmasságot és szomorúságot közvetít.
Fenyvesi Ottó Blues az óceán felett című verse a lélek kékségéről beszél. Isten megérinti a nagy fekete zongora billentyűit és játszani kezd: a születéstől a halálig hallgatjuk ezt a zenét: gyerekekből felnőttek, felnőttekből öregekké válunk, s közben tapasztalatokat szerzünk, formálódunk, s a lelkünk közben egyre kékebb lesz. Metaforaként nehezedik vállunkra a fekete zongora, hátunkon cipeljük, mint a Sorsot, melyben a fehér billentyűk a jó, a feketék a rossz tapasztalatokat, emlékeket jelentik. Ám a lélek nemcsak a zongora billentyűsorával mérhető, nem csak hossza, de mélysége is van – kékmélysége, akár az óceánnak. Lelkünk mélyén őrizzük életünk emlékeit, amelyek – amikor alámerülünk bennük – egyre kékebbek és mélyebbek lesznek, akár az óceán. És amikor igazán kék és igazán mély lesz, akkor majd az óceán felett egy fellegen ülve, lejátszod a nagy fekete zongorán lelked blues-zát, és akkor majd Isten megdicsér, hogy milyen szépet alkottál.
Az ujjak végiggaloppoznak a zongorán, felszisszen a forró aszfalt, nyikorognak az autókerekek – Sub Bass Monster rapper a jelenből a múltba tekint vissza: rímekbe szedve mondja el alegnagyobb bűnét: sebességmámorban szenved. Az előadó az önmegvalósítás, a célok elérésének rögös útját rappeli el, a kívülálló csak ítélkezik, míg ő mit sem törődve a morállal, becsapja maga mögött a kocsi ajtaját, mellyel minden problémát kizár. A rapszöveg alatt monoton zongorajáték hallatszik, a szöveg a kisemberek mindennapi vívódásait ecseteli a tömeggel szemben. Belepréselhetjük életünk összes bánatát egy blues-ba, de lehet, hogy néha csak tövig kéne nyomnunk a gázt.
Turi Orsolya
Megjelent: 2021-05-04 14:00:00
|
