Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Egy versről – Bittner Mónika írása Tóth Kinga Daru alatt című verséről

 

 

 

Tóth Kinga: Daru alatt

 

műanyag ládákat

ereszt a hajótestre

a ládák talajra

érkezéskor nyekkennek

és porszemcsés felhőket

okoznak a kampója

köré a daru pirosra

van festve a kikötőből

jól látható legyen mozgása

távvezérelt a kikötői

irányítópultból kezelik

a részek egymástól

való elhajlását-emelkedését

ez a kampó 80 kg

súlyt bír el de a valós

maximuma 100 kg fölé

tehető a menekültek

szállítása során a ládában

felejtettek összsúlya

100-110 kg hozzáadódik

a felhalmozódott fekália

és elvesznek belőle

a foszló ruhadarabok

a kikötőből nem érzékelhető

ez a valóság

lovak közé emelik

a jelölteket a lószag

elnyomja az embert

a kiabálást a nyihogás

most a próbababákat

rakják és az ikonokat

köztük hernyó-és

patkóbél alakú

hungarocell fogja

fel a láda ringása

miatt bekövetkező

eséseket a kézrészek

műszőrmével borítottak

rókahátdarabokkal

tekerik körbe abból

szeletelnek nagyjából

egyező méretű ellipsziseket

a szőr jó takaró

középhőmérsékleten

tart és óv a rázkódástól

a fedélzet apró

elkerülik a figyelmet

öt négyzetméteres

alapterületen 5 db 1x1-es

láda, ezek tetejére

különleges alkalmakkor

még egy réteg

bérelt horgászok és turistának

öltözött színészek

beszélgetnek a ládák előtt

a hajó békés jármű

12 óránként megszakítás

nélkül kiegyensúlyozottan

szeli ketté a vizet

a fedélzet csendes

a hajók csordában

közlekednek a csapáson

benn nincs bégetés

lehajtott fejüket nem látjuk

idilli az utazás a ládákban

várják a megérkezést

 

újak a daru alatt

egyszerre rakják

a ládákat 5 daru

1 nyekkenés ez az

utolsó hangjuk

 

 

 

Az avantgárd irodalomhoz való viszonyomat leginkább a küzdelmes szóval lehetne jellemezni. Azt a fajta modern, nagyvárosi életet, melyben a technika és sebesség áll középpontban, sosem éreztem magamhoz közel. A szorongó lázadások, egzisztenciális válságok bemutatása az avantgárd költészetben túlságosan nyomasztó és kiábrándító számomra, ezért ha csak tehettem, elkerültem ezt a fajta világértelmezést. Ez történt volna az általam elemzett művel is – elolvasom és a szeminárium után, ahol találkoztam vele, azonnal elfelejtem – de még napokig a fejemben maradt.

Tóth Kinga Daru alatt című versében (Tóth Kinga: ALL MACHINE. Magvető, Budapest, 2014) egy olyan súlyos társadalmi probléma jelenik meg, amit nem is lehetne ennyire kíméletlen pontossággal ábrázolni más közegben, mint az avantgárd részvétlen univerzumában.

A vers címe meghatározza a helyzetünket, lent vagyunk, nézzük, ahogy fent a daru dolgozik, innen vezetik a képsorok a szemünket egy jelenet felé, aminek a lényegét elsőre talán fel sem fogjuk.

A daru részletes leírását követően – ami egyébként még személytelenebbé teszi az atmoszférát – megismerjük, hogy mit emel a munkagép, hogy mi van a műanyag ládákban, aminek a nyekkenése a talajra érkezéskor annyira nyugtalanító. A daru kampója 80 kg súlyt bír el, de a valós maximuma 100 kg fölött van, amire szükség is van, mert a menekültek súlya néha a 110 kg összsúlyt is elérheti. Hogy miből áll össze ez a 110 kg, arra könyvelői pontossággal kapjuk meg a választ: a ládában felejtettek összsúlya plusz felhalmozódott fekália, mínusz a foszló ruhadarabok. Ez a valóság. A menekültek, akiket „jelöltekként” említ a vers, öt négyzetméteres alapterületen utaznak 5 db 1x1-es ládában. Hogy hányan zsúfolódnak ezen az ötször egy négyzetméteren, nem tudjuk, csak gyanítani lehet az út embertelenségét, szembesülve a kényelmetlen kérdéssel, hogy vajon mire is jelöltek a „jelöltek”.

A hajó nemcsak menekülteket szállít, próbababákkal teli ládákat is visz a békés jármű, ami könnyed ritmusban, monoton egyhangúsággal, kiegyensúlyozottan szeli ketté a vizet. Csak éppen ezek a ládák értékesnek számítanak, így gondosan kibélelik, védik az eséstől, ütközéstől, sőt a puha, meleg műszőrmék a megfelelő hőmérsékletet is biztosítják.

A végig jelen idejű vers a soráthajlások ellenére jól értelmezhető, a mondatok nyelvtani rendjét nem rúgta fel annyira a költő, hogy ne tudjunk elvonatkoztatni attól a gyötrő ténytől, hogy az élet elvesztette az értékét, elvesztette a jelentését.

 

Bittner Mónika

 

 

  
  
 

Bittner Mónika (Szeghalom, 1978)

Az Egy csapott evőkanál rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.