VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Egy versről – Bak Rita: Mégis. Ady Endre: A fekete Húsvét című verséről
Mégis
Ady Endre: A fekete Húsvét
Beteg szívem most be tele-nagy, Mikor halt meg itt a büszkeség Hol a magyar százfelé dacolt, Rongy, züllöttség, bomlás és boru, Beteg szívem most be tele-nagy, Sokat jelent nekem ez a vers, hiszen tükrözi jelen állapotunkat, azt a sok halálesetet, traumát, melyet átéltünk az elmúlt egy év során. Sok barátom, költőtársam volt beteg, élet és halál között lebegett, sajnos többen el is távoztak közülünk. A fekete Húsvét című verset Ady 1914-ben írta, és a napjainkra is jellemző beteg és a fekete jelzők többször előfordulnak benne. A gyönyörű húsvét fekete színben jelenik meg. Csalódottság, szomorúság – a költő szavaival: boru – érződik amiatt, hogy a feltámadás ünnepe helyett rongy, züllöttség a költő és a haza osztályrésze. Az elvágyódás: „Milyen jó volna máskor élni,/Máskor s tán máshol” és a Fátum/sors is szerepet kap: „ utat készít” és „ mindent letép”, tehát egyfajta kontrollvesztettséget is kihallani a versből, ami mindenféleképpen a depresszió, tehetetlenség érzését erősíti. Az ünnep, a tavasz, a feltámadás szembenáll azzal, amit most nap mint nap tapasztalunk, átélünk, a hírekből özönlik ránk. Habár süt a nap, hiába fényes kint minden, a feketeség, a gyász, az örömtelenség, kifáradás, reménytelenség mégis itt van velünk ebben a tavaszban, ebben az ünnepben. Áldott húsvéti ünnepeket! Él bennem a Mégis.
Megjelent: 2021-04-05 06:00:00
|