VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Egy versről – Kántor Zsolt Deres Kornélia Kötődési rendek című verséről
Egy versről(Deixis 1 és lét)
Deres Kornélia
Kopó fogak közé űrhajózom, húzok Itt találkozom fiatal anyámmal és egy könnyes szatírral. Kérem, fáradjanak ki a történetemből. Fiatal anyám bátor, nevetős. Egy csehszlovák Fiatal anyám és a szatír is maradnának idebent, (Élet és Irodalom, 2018. 37.szám)
Mohácsi Balázs írta e versről, a Kulter.hu – ban: (2018 legjobb 10 verse közé került ez az opus.) „Azt folytatja, amit a Bábhasadás-kötetében megkezdett. Egyszerre tart befelé és kifelé. Összecsúszik a test mikro-, és a világűr makrokozmosza. Különös trip2, a lírai énnel együtt nem tudjuk eldönteni, a múltban vagy a jövőben járunk.” Igen. Olykor tényleg besétálunk egy szöveg-történetbe. És jó ott lenni. Üldögélni a szó-bútorok, szó-székek, (szószékek) szó-asztalkák között. S mind: ez a szájban játszódik le, azaz a fantázia szájpadlás-kupolája alatt. És ez egy pillanat. Az egész vers egy meggondolás. Ami eleve készen volt a nyelv kulisszáinak és regisztereinek billentyűzete alatt/felett. A tervek eleve láthatatlanok, de készülnek előállni, mi közben alszunk, utazunk, félünk s örülünk. S az artikulálás néha lefullad, mint a szív radarja s motorja. És ösztönösen kimondunk valamit, amit évtizedek óta a raktárunkban tartottunk. Ezt a percet vártuk. Most felszállhat az égbe a metafora, a vers. Spektroszkóp. Távcső. A történet oktávokkal feljebb szól, mint a félelem. Felülmúlja a sötétséget a vers. A szatír szinte minden nap be akar a konyhába törni a spájzból. De azt nem tudja, hogy egy üres befőttes üvegben ott vanelbújva a tamagocsi, Aki fékezi a szellemek mozgását. Az ihlet az a műszer, ami továbbszövi a narratívát. „Mint „megtörtént" múlt, ilyenkor ismét csupán egyik résztvevője a dialógusnak, azaz, csak úgy létezik, ha mindig ki van téve az újraértelmezésnek. Mindez nemcsak azt jelenti, hogy a tradíció irodalmi alakzatai sohasem rendezkednek be véglegesen az időben, hanem azt is, hogy az értelmező sem kerülhet kívül a hatástörténeti folyamat valóságán.”3 Bizony. Nem is akarok kívül kerülni. Inkább belemegyek. Kitapogatom a rügyeket, szirmokat az írás testén. Ez egy olyan kortárs vers, ami lehetne egy csók története. És az is. Egy kicsit elrajzolva, mint Munch Sikolya. A nyelvek találkozásának prelúdiuma és planetáriuma. Sőt szimpóziuma. Csillagok vannak az ember szájában. Univerzum, a szavak miatt. Sőt! A száj tartalmazza a világmindenséget. Hát csoda-e, hogy gyönyörű beszédeket szerel össze bennünk a nyelv? Hány (mennyi) vers mellett elmennénk, kommentár nélkül? És most itt van egy szöveg, ami figyelmünkre érdemes. Álljunk meg, szálljunk ki a hétköznap-kocsiból, nézzük meg közelebbről ezt az illatos, dús ligetet, ami Deres Kornélia léttel telt költeménye.
1 Nyelvi elemeknek az a funkciója, amellyel rámutatás szerűen utalnak tárgyakra, személyekre vagy a szöveg egyéb vonatkozásaira, tényezőire. Többnyire a helyet (itt, ott, innen, onnan), az időt (akkoriban, ma, mesélték, utánajárok), vagy a személyt (én, mi, veletek) jelölik. 2 Nyelvbotlás, mellélépés 3 Kulcsár Szabó Ernő: A kettévált modernség nyomában
Megjelent: 2021-03-03 06:00:00
|