Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Egy csapott evőkanál – Bittner Mónika: A Mester és Margarita asztalán

 

   A kijevi származású Bulgakov nem reménykedett abban, hogy A Mester és Margarita valaha is megjelenik, a szovjet hatalom nem volt nagy rajongója a munkásságának, művei életében nem (vagy csak korlátozottan) jelenhettek meg. A regény cselekménye alapvetően három szálon fut: az első a Moszkvába érkezett Woland professzor cselekedeteiről szól; a második Jézus és Pilátus történetének egyéni értelmezésű feldolgozása, amely önálló betétregénynek is tekinthető, miközben a harmadik eseménysor egy szerelmi történet, amely a Pilátus igaz történetét megíró rejtélyes író, a Mester, és szerelme, Margarita Nyikolajevna kalandjait beszéli el.

Számos aspektusból elemezték a három szinten zajló cselekményt, a moszkvai valóságot és a halálon túli eseményeket átszövik a nyilvánvaló és rejtett szimbólumok egyaránt; senki nem vonta kétségbe azt az állítást, hogy Bulgakov műve az egyetemes irodalom egyik csúcsa. Bátran megkockáztatom, hogy benne van a tíz legtöbbet értelmezett könyv között, a társadalomtudomány minden ágát – filozófiától a jogtudományig – megihlette valamilyen perspektívából; biztos vagyok benne, hogy A Mester és Margarita ezer év múlva is kínál új területeket a vizsgálódásra. A jelenre vonatkozóan én egy gasztronómiai szempontot ajánlok, a kötet ugyanis bővelkedik a konyhaművészet remekeiben, (csak az ebédre 27 leírást találtam) ráadásul Bulgakov ételeinek ismertetése gyakran tartalmaz rejtett utalásokat. Nem mindegy, hogy ki eszik manírozott gombafejeket, melyik szereplő falatozik sertésbordát, kaviárt, zöldhagymával megszórt heringet vagy fagylaltot, ezen felül a terítő állapota is beszédes: melyik vendégnél cserélik le a régi, sárga foltos abroszt ropogósra keményített fehérre.

„Sőregfilé? Az semmi, drága Amvroszij, olcsó vacak. Hanem a kecsege, barátom, az ezüstös tálban kínálkozó kecsegeszelet, körülrakva rákfarkakkal meg friss kaviárral! Meg a gombapürével töltött tojás! Hát a szarvasgombás rigópecsenye? Vagy a fürj genovai módra? Mindössze kilenc és fél rubel! És ráadásul a jazz, az előzékeny kiszolgálás! Júliusban, mikor a családunk nyaral, bennünket azonban halaszthatatlan irodalmi ügyeink a városban tartanak, milyen érzés volt a teraszon ülni a szőlőlugas árnyékában, és a hófehér abroszon aranyló foltként a tele tányér soupe printanière? Emlékszik-e, Amvroszij? Minek is kérdem: az ajkán látom, hogy emlékszik! Maréna, s őreg, ugyan már! Hanem a mindenféle szalonkafajta, idény szerint váltakozva, a fürj, a császármadár? Meg a gyöngyöző ásványvíz? De elég, nagyon is eltérünk a tárgytól... Utánam, olvasó!”

 

SOUPE PRINTANIÈRE

Hozzávalók:

    2 evőkanál vaj

    2 gerezd fokhagyma

    2 db mogyoróhagyma

    1 kg  hámozott paradicsom

    4 dl tyúkhús- vagy zöldségalaplé

    1 kiskanál szárított bazsalikom

    só és fekete bors

    20 dkg apró újburgonya

    12 db bébirépa

    parmezán sajt

    6 db nagy hónapos retek

    12 db spárgafej

    10 dkg hüvelyes cukorborsó

    1.25 dl tejszín

    8 nagy bazsalikomlevél

Elkészítés

Fél liter vizet egy nagy fazékban felforralunk, közben a vajat egy másik fazékban felolvasztjuk. A fokhagymát és a mogyoróhagymát megtisztítjuk, összevágjuk és a vajban pár percig alacsony hőfokon pirítjuk, miközben néhányszor megkeverjük.

A paradicsomot a levével együtt az alapléhez adjuk, és a szárított bazsalikommal, egy kevés sóval és borssal ízesítjük. Lefedve alacsony hőfokon negyed óráig főzzük, közben a negyedbe vágott burgonyát feltesszük egy fazékba annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Felforraljuk, majd közepes hőfokon tovább főzzük. A bébirépát felvágjuk és pár perc múlva hozzáadjuk a fazékban fővő burgonyához.

A retket, spárgafejeket leöblítjük, a hüvelyes cukorborsót megmossuk, a végeket levágjuk, a hüvelyeket félbevágjuk és szintén a leveshez adjuk, tíz percig főzzük, közben a parmezánt lereszeljük és félretesszük. A zöldségeket és a burgonyát leszűrjük és a paradicsomleveshez adjuk, belekeverjük a tejszínt. A bazsalikomleveleket megmossuk, szárazra töröljük, kis darabokra tépjük és végül a levesbe szórjuk. A levest sóval és borssal ízesítjük és a reszelt sajttal tálaljuk.

 

  
  

Megjelent: 2022-04-01 14:00:00

 

Bittner Mónika (Szeghalom, 1978)

Az Egy csapott evőkanál rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.