Keresés a honlapon:

Egy csapott evőkanál – Bittner Mónika: Ha a rizst Dosztojevszkij főzi

 

 

 Dosztojevszkij 1866-ban kiadott regényének cselekménye mindössze 14 nap alatt játszódik le, a tett és az elkövető már az első részben kiderül, a feszültséget nem is a nyomozás tartja fent, hanem a belső dráma. Az elkövető, Raszkolnyikov (a név jelentése szakadás, elszigetelődés) nem a 19. századi orosz irodalom felesleges embere, neki céljai és elvei vannak, régen kijött az egérlyukból. A bűncselekményt nem pusztán nyereségvágyból követi el, eszmei okok vezérlik, „azt kellett megtudnom, mégpedig sürgősen, hogy féreg vagyok-e én is, mint a többi, vagy ember. Át merem-e hágni a törvényt, vagy nem? Le merek-e hajolni a hatalomért vagy nem? Remegő teremtmény vagyok-e, vagy jogom van...” Önmagát a nem közönséges emberek közé sorolja, akik hasznára válnak a világnak, ezért át szabad hágniuk a korlátokat, mindenhez joguk van, céljaik elérése érdekében akár a legsúlyosabb bűnt, az emberölést is elkövethetik. A regényben Raszkolnyikov lassú összeomlását követheti az olvasó, miközben végigjárja a 19. századi Oroszország szegény vidékeit, ahol emberi életeket, sorsokat ismerhet meg. Dosztojevszkij szereplőinek világa rendkívül összetett, a mű különlegességét is ez a többszólamúság adja, a főszereplő – tettei ellenére – sem kétségtelenül ellenszenves karakter.

 A könyvben az étkezés nem éppen hangsúlyos tényező, a szereplők egyébként is gyakran étvágytalanok, a kiemelt részben is csak egyszerű ételek jelennek meg.

 „Borok,  így  többes  számban,  vagyis  többféle  bor,  és  madeira  nem  volt,  ez  túlzás,  de  volt vodka, rum és portói, minden a legsilányabb minőségű, de elegendő. A halotti toron kötelező szentelt  rizsen  kívül  még  három-négyféle  ételt  adtak  (köztük  palacsintát  is).  Minden  Amália Ivanovna konyháján készült, és két szamovárt is tettek az asztalra, hogy az ebéd befejeztével majd teát és puncsot szolgálhassanak fel… A gyászmisére  szentelt  rizst  vittek  mindig,  fehér  tálon,  asztalkendővel  letakarva,  és  az  jó  édes volt,  rizsből  és  mazsolából  csinálták,  és  kereszt  volt  rajta,  mazsolaszemekből.”

 A fekete gyász és a fehér rizs kontrasztja nem véletlen. A kocsma közelében lévő utat mindig fekete por borítja, ami a halált szimbolizálja, a fehér rizs pedig a megtisztuláshoz kapcsolódik. A színválasztással Dosztojevszkij feltérképezi Raszkolnyikov útját a lelki bukástól a megtisztulásig.

 A történetben számos alkalommal jelennek meg a színek, a fekete és fehér mellett a piros az erőszak (a ló megölésénél például) valamint a zöld, mint a remény és megújulás szimbólumaként. Érdekes lenne a Bűn és bűnhődésben a színek jelentését alaposabban is megvizsgálni, jól kiegészíthetné az álom-elemzéseket.

 Végezetül megosztom a regényben említett édes mazsolás rizs receptjét:

  Hozzávalók

1 bögre rizs (nagy)

1 ek vaj

1 marék mazsola

4 dl víz

só ízlés szerint

 Elkészítés

 A rizst üvegesre hevítjük a vajon, csipetnyi sót teszünk hozzá, majd felöntjük kétszeres mennyiségű forró vízzel. Egy marék mazsolát teszünk bele. Néha megkeverve kicsit forraljuk, ezután takaréklángon főzzük. Amikor látjuk, hogy a vizét kezdi elfőni, fedő alatt hagyjuk puhulni.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-10-01 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.