VideóA Magyar Zene Háza videója Keresés a honlapon: |
Egy csapott evőkanál - Bittner Mónika: Az alagút végénDragomán György második regénye sajátos perspektívából mutatja meg a kelet-európai diktatúrák világát. A történetet egy névtelen kisfiú meséli el tizennyolc epizódban, amin keresztül a 80-as évek Romániájának eseményei egészen különleges árnyalatot kapnak: a gyermekkorú narrátor révén a tragikus történések izgalmas fordulatokká szelídülnek. A fehér király szereplői képesek ebben a legvégső kiszolgáltatottságban is valamiféle reményt keresni és értelmet adni az életüknek. A mű elbeszéléstechnikai szempontból ugyancsak különleges, az időszerkezet és a fejezeteken belüli nézőpontváltáson túl további érdekesség, hogy a fejezeteket önálló novellaként is olvashatjuk. Az egyikben a fiú születésnapjára a kedvenc édességét, a gesztenyés alagutat készíti az anyja. A Ceaușescu-diktatúra legreménytelenebb éveiben a hozzávalókat sem volt egyszerű beszerezni ehhez az egyszerű desszerthez, így még nagyobb a várakozás, hogy végre elkezdődjön az ünneplés. „Nagyon szerettem volna már végezni a leckével, mert nagyon szerettem volna már kapni a gesztenyés alagútból, amit direkt nekem csinált anya a születésnapomra, nagyon nehezen szerezte meg hozzá a tejszínt meg a gesztenyét, és a gesztenyepürét együtt csináltuk, kiskanállal kapartuk ki a megfőzött és félbevágott gesztenyék belét, nekem ez volt a kedvenc édességem, és utoljára több mint egy évvel ezelőtt ettünk ilyet, amikor még apa is itthon volt, mielőtt elvitték volna a Duna-csatornához, és apának is ez volt a kedvenc édessége, és azóta először sikerült gesztenyét szerezni, és tudtam, hogy ahogy végzek a leckével, elővesszük a hűtőszekrényből, és feltesszük rá a gyertyákat, és együtt megünnepeljük a születésnapomat, és nagyon szerettem volna már kész lenni, és akkor egyszer csak megszólalt a csengő.” A múlt idejű mondatokban elbeszélt történet a hiány köré szerveződik, a fiú nevét nem tudjuk meg a könyv végére sem. Mindegyik fejezet valamilyen veszteségről szól: elhurcolt apa, ellopott tulipánok, eladott játékok, eljátszott osztálypénz, üres vállfák, elcsent sakkfigura, tovatűnő gyermekkor. A 2005-ben megjelent könyvet több mint 30 nyelvre fordították le, Németországban és az Egyesült Államokban elsöprő sikert aratott. Gesztenyés alagút Hozzávalók: 4 tojás, 8 dkg kristálycukor, 8 dkg finomliszt, 2 dkg kakaópor a töltelékhez: 30 dkg gesztenye 2-3 evőkanál porcukor, 1-2 evőkanál rum, 4 dl habtejszín, 2 dkg zselatinpor a tetejére: 20 dkg étcsokoládé, 5 dkg vaj Elkészítés: A tésztához a tojások sárgáját kikeverjük a cukor felével, a fehérjét pedig a maradék cukorral kemény habbá verjük. A lisztet meg a kakaóport összekeverjük, majd a kétféle tojásos masszát laza mozdulatokkal egymásba forgatjuk, közben apránként a kakaós lisztet is hozzáadjuk. Sütőpapírral bélelt nagy tepsibe simítjuk és előmelegített sütőben, közepes lánggal 18 - 20 percig sütjük. Amikor kihűlt, levágunk egy akkora csíkot belőle, amekkora pontosan az őzgerincforma tetejére illik; a többit pedig akkorára szabjuk, amekkorával a formát belülről kibélelhetjük. A gesztenyemasszából nedves kézzel 10-15 dekát vékony rúddá sodrunk, pontosan olyan hosszúra, hogy a formába férjen. A többit áttörjük, a porcukorral meg a rummal simára dolgozzuk. A tejszínt kemény habbá verjük, óvatosan az előzőekbe forgatjuk. A zselatint egy deci hideg vízbe áztatjuk, addig melegítjük, míg fel nem oldódik, majd langyosan, de mielőtt megdermedne, a gesztenyés tejszínhabba csorgatjuk és a felét a piskótával bélelt őzgerincformába simítjuk. A gesztenyerudat közepére fektetjük, és a maradék habbal bevonjuk. A félretett tésztacsíkot sült oldalával lefelé ráborítjuk, azután 1-2 órára hűtőszekrénybe állítjuk. Végül vágódeszkára vagy sűrű rácsra borítjuk, és a vajjal olvasztott étcsokoládéval bevonjuk. Dragomán György: A fehér király. Magvető Kiadó, Budapest, 2005.
Megjelent: 2021-07-23 14:00:00
![]() |