VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Egy csapott evőkanál - Bittner Mónika: Vita a piskótáról
Ebben a bejegyzésben nem az a vita lesz terítéken, hogy kell-e a piskótába sütőpor (nem kell), sokkal inkább Kosztolányi Édes Anna című, utolsó regénye, amely 1926-ban jelent meg és azonnal közönségsiker lett. Ez az elismerés politikai szempontból is kedvezett Kosztolányinak, a Kommünről írt meglehetősen ironikus hangvétel miatt ugyanis minden oldalról érték támadások. Éppen ezért az Édes Annának nemcsak a közismertebb lélektani megközelítése érdekes, hanem érdemes társadalmi regényként is értelmezni a művet. A tökéletes cselédlány története – aki egyik éjszaka egy konyhakéssel megöli gazdáit – Kosztolányi legnagyobb visszhangot kiváltó regénye. A cselekmény 1919-ben, zűrzavaros korszakban indul, amikor Édes Anna a becsületes, tiszta, dolgos cselédlány Vizy Kornél miniszteri tanácsos házához kerül, s kezdetét veszi kálváriája. A regény nagy erénye, hogy az elbeszélő szinte egyáltalán nem elemez, hanem egyszerűen cselekedeteket, akciókat és reakciókat ír le. A következtetések levonása, a belső motivációk megkonstruálása az olvasóra marad, többek között ezért az egyik leggyakrabban elemzett mű a magyar irodalomban. A címszereplő neve is beszédes, jelentése: kegyelem, könyörület, báj, kecsesség, kedvesség. A Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről című fejezetben Moviszter egyfajta közösségi automatizmussal magyarázza a kegyelmi gyakorlatot kizáró magatartást, a gép tökéletességét idealizálja. „A vendégek fölkeltek, kört formáltak Vizyné köré, úgyhogy a társaság egy pillanatra megmerevedett, a kör közepén a cseléddel, a szoborcsoportozat főalakjával. Moviszter megállította hintaszékét, kicsit előrehajolt. Vizyné leszelt két szelet piskótát, s átnyújtotta Annának: - Ez a magáé. Az arcok földerültek. Alamizsnálkodó, kegyes érzések fülledeztek a keblekben, hogy ezt aderék leányt megjutalmazzák. De az alig vette át a tányéron a két szelet piskótát, máris visszafelé tolta: - Köszönöm. - Miért? Talán nem szereti? - Nem. Köszönöm. Nem szeretem. Kínos csend keletkezett. Vizyné határozott hangja törte meg: - Akkor, fiam, szépen tegye vissza. A világért se. Nem erőszakolom. Kimehet. A vendégek ott álldogáltak körben, arcukon azzal a derűvel, mely most zavarrá bambult. A leforrázottság undok tanácstalansága kóválygott fölöttük. - Kosarat adott? - csodálkozott Tatárné. - Dehogy - magyarázta Vizyné -, ez ilyen. Nem eszik semmi finomat. Még a baracklekvárt is otthagyja. Mit gondolsz, például, mit vacsorázik? Úgyse találod ki. Semmit. Reggel kávét. Ebédre is csak egy kis főzeléket. Egyéb nem kell neki. A piskótát pedig – úgy látszik – egyáltalán nem szereti. - Vagy talán nagyon is szereti - mondta Moviszter, aki még mindig előrehajolt a hintaszékben. - Hogyan, doktor úr? - Azt mondom, hogy nagyon is szereti a piskótát. - De hiszen ő maga mondta, hogy nem szereti. - Éppen azért. - Bocsásson meg, ezt nem értem. - A cselédek, kérem, nem is merik szeretni azt, amit szeretnek. Hát elhitetik magukkal, hogy nem jó az, ami jó. Így védekeznek. Talán az ellen, hogy túlontúl sokat szenvedjenek. Mit megkívánni olyat, ami úgysem lehet az övék? Igazuk is van. Különben nem tudnának élni.” A sütőporra visszatérve pedig, a legtöbb piskótareceptben opcionális alapanyagként írják, főleg kezdőknek ajánlják a használatát. A jó piskóta magas, légies és puha. A megfelelő textúráért a tojás felelős. A szétválasztott tojásfehérjéből kemény habot kell verni, ez az egyik titok. A sárgáját liszttel és cukorral dolgozzuk össze, majd a keményre vert habot kézzel forgassuk a tésztába. A jól bekevert masszával nagyon könnyű dolgozni, simítható tepsibe és habzsákba is adagolható. Hozzávalók: 6db tojás 6ek cukor 6ek liszt Sok receptben írnak vizet is (annyi egységnyit, amennyi a többi hozzávaló), de a tökéletes piskótához felesleges, a tojás-cukor-liszt hármasa adja a legjobb eredményt.
Megjelent: 2021-07-09 14:00:00
|
