Videó

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus Előadja: K. Nagy László színművész Rendezte: Szakálos Dénes László




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Egy csapott evőkanál – Bittner Mónika: Madeleine, az emlékezés íze

 Az Eltűnt idő nyomában című kötet szerzője nem éppen a könnyed és szórakoztató irodalom művelője. Ha valaki arra adja a fejét, hogy megismerkedjen az írásaival, általában két úton halad tovább a történet. Az egyik eshetőség szerint úgy belemerül Marcel Proust lenyűgöző és elképesztően érzékeny világába, hogy jó ideig ki sem akar belőle jönni. (Elképzelhetetlen az, hogy egy három perces eseményt úgy ír le mintegy száz oldalon keresztül, hogy a figyelmet végig fenntartja.) A másik lehetőség, ami az olvasóval történhet, az előbbitől jóval egyszerűbb, és időben is rövidebb: azonnal elhajítja a könyvet és soha többé nem akar ezzel az íróval semmilyen közös programot.

Akármennyi időt is töltünk (vagy nem töltünk) Prousttal, egy aprócska dologgal mégis csak meghittebbé lehet tenni a vele való kapcsolatot. A regény hírneves jelenetében szereplő Madeleine sütemény annak is ismerősnek hangzik, aki egyetlen oldalt sem olvasott el a történetet alkotó több, mint 3000-ből. A sütemény receptje és rövid története olvasható az alábbiakban. Apropó! Azt tudta, hogy ez a híres omlós édesség pirítósként kezdte? A könyvfolyam első vázlatában az emlékeket egy darabka kétszersült hívta elő, később lett csak belőle a címadó Madeleine sütemény. Ha mást nem, hát ezt a kis anekdotát még el lehet sütni egy Proust-beszélgetésben. Ez is valami, nem igaz?

A sütemény úgy az az igazi, ha belemártogatjuk a teába, mielőtt bekapnánk.

„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (fordította: Gyergyai Albert)

A történet egyébként Lotaringiában kezdődött, Stanislaw Leszczynski herceg otthonában, aki vejét, XV. Lajost látta vendégül. A pompás lakoma azonban kis híján szerencsétlenül ért véget, ugyanis egy konyhai vita hevében a feldühödött szakács faképnél hagyta a személyzetet, a desszert azonban még nem készült el. A katasztrófát végül az egyik leleményes szobalány, Madeleine Paulmier hárította el, aki gyorsan készített egy kis aprósüteményt, amivel megmentették az összejövetelt. A király hitvesének, a házigazda lányának annyira ízlett a sütemény, hogy a madeleine hamar népszerű finomsággá vált Versailles-ban is.

A sütemény a tökéletes formáját csak a XIX. század elején kapta meg Jean Avice-nak köszönhetően. Avice a kor egyik igazi híressége volt, a Sylvain Bailly vezette cukrászat egyik mestere. Innentől az addig ikonikus külső nélkül tengődő madeleine végre elnyerte az ideális alakot, melyet mi is ismerünk. A kagylóalak nagyon hamar összeforrt az apró teasüteménnyel: az íz és a külső elválaszthatatlan társak lettek.

Íme, a Madeleine recept:

 

Hozzávalók:

2 egész tojás

1 tojássárgája

10 dkg vaj

10 dkg cukor

10 dkg liszt

1 mokkáskanál sütőpor

reszelt citromhéj

 

Elkészítés: A tojást a cukorral habosra keverem. Egy másik tálba kimérem a lisztet, belekeverem a sütőport valamint hozzáreszelem a citrom héját. Ezután beleforgatom a lisztes keveréket a tojáshoz, majd hozzáadom az olvasztott vajat, és homogén tésztává keverem. A tésztát 2 órára a hűtőbe teszem, mielőtt megsütném. A madeleine-formát kikenem, majd kanállal félig megtöltöm úgy, hogy egyenletesen terüljön el benne a tészta. Ezután a 180 fokra előmelegített sütőbe tolom a tepsit, és nagyjából 10 perc alatt aranyszínűre sütöm a süteményeket. A kész madeleine-eket rácsra helyezem, és hagyom, hogy teljesen kihűljenek. A tökéletes madeleine titka az, hogy akkor kell kivenni a sütőből, amikor kellemes arany színe van és még rugalmas a tészta.

 

 

 

  
  
 

Bittner Mónika (Szeghalom, 1978)

Az Egy csapott evőkanál rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.