Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Sze dec. 13, 2017 @16:00 - 12:00AM
III. Óbudai Képzőművészeti Tárlat - Szindbád-Óbuda c. kiállításmegnyitó
Sze dec. 13, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
Sze dec. 13, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
Sze dec. 13, 2017 @17:00 - 12:00AM
Kiss Márta: én te (n)ő - Kiállítás
Sze dec. 13, 2017 @17:30 - 12:00AM
Péter-Szabó Katalin és Vágó Zoltán: MIKRODUETT - Kiállítás
Sze dec. 13, 2017 @18:00 -
Peer Krisztián 42 - Irodalmi est
Sze dec. 13, 2017 @18:00 - 12:00AM
KAPU - Kiállítás
Sze dec. 13, 2017 @19:00 - 12:00AM
HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ: A SZOCIALISTA SZÜRREALIZMUS TITOKZATOS BÁJA vizuális szimfónia
Sze dec. 13, 2017 @20:00 - 12:00AM
A halál kilovagolt Perzsiából
H dec. 18, 2017 @18:00 -
Kezdőmondat Parti Nagy Lajossal

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

 

Az 1940 nyarán Charles de Gaulle által létrehozott, heterogén összetételű és kérdéses harcértékű Szabad Franciaország mozgalom meglehetősen gyenge legitimációval rendelkezett, hiszen csupán a brit diplomácia ismerte el létezését. A helyzet javítása érdekében a szabad francia vezetésnek meg kellett szilárdítania helyzetét, amelyre a legjobb lehetősége a francia gyarmatbirodalom területén kínálkozott. De Gaulle elképzelései szerint a gyarmatok csatlakozása jelentős emberi és anyagi erőforrásokkal gyarapíthatta a mozgalmat, ugyanakkor pedig hozzájárulhatott szélesebb körű diplomáciai elismeréséhez is. Ráadásul az első sikerhez nem is kellett különösebben nagy erőfeszítéseket tenni, mivel a francia-brit fennhatóság alatt álló Új-Hebridák (ma Vanuatu) vezetése nevében Henri Sautot kormányzó július 22-én táviratban jelezte De Gaulle tábornoknak, hogy a terület csatlakozik a szabad francia mozgalomhoz.

A kezdeti sikeren felbuzdulva a tábornok célul tűzte ki az afrikai francia területek átállítását a saját oldalára, mivel a francia kormány által aláírt fegyverszüneti szerződés értelmében az itt állomásozó gyarmati haderő továbbra is komoly erőt képviselt, amelynek bevonásával a Szabad Francia Erők látványos létszámbeli növekedést érhettek el rövid időn belül. Ugyanakkor reális esély a sikerre kizárólag Fekete-Afrikában kínálkozott, ahol a helyi politikai és katonai vezetés nem állt olyan szigorú ellenőrzés alatt az anyaország részéről, mint az észak-afrikai francia területeken. A közép-afrikai régió francia területeinek vezetőivel megkezdett titkos tárgyalások látványos eredményeket hoztak: augusztus 26-án Csád, 27-én Francia Kamerun, 28-án Kongó (ma Kongói Köztársaság), 31-én pedig Oubangui-Chari (ma Közép-afrikai Köztársaság) is csatlakozott a szabad franciákhoz, így a közép-afrikai francia területek Gabon kivételével teljes egészében szabad francia fennhatóság alá kerültek. 

 

A gyors siker felbátorította De Gaulle-t, hogy katonai akciót szervezzen Francia Nyugat-Afrika átállítása érdekében, melynek kulcsa Szenegál megszerzése volt az ún. Menace (Fenyegetés) hadművelet keretében. A Churchill-lel és a brit vezérkarral folytatott egyeztető tárgyalások után augusztus 31-én jelentős francia-brit erők szálltak hajóra Liverpoolban. A személyesen De Gaulle vezetése alatt álló 2.045 szabad francia katonát holland és francia hajók szállították, akikhez még egy hozzávetőlegesen 7.000 fős brit és lengyel kontingens is csatlakozott. Támogatásukról egy jelentős erőket (két csatahajót, négy cirkálót, egy repülőgép-hordózót és kilenc rombolót) felsorakoztató brit flottakötelék gondoskodott.

A gondosan kidolgozott terv azonban kútba esett, amikor szeptember 14-én két francia cirkáló és három romboló futott be Dakar kikötőjébe (ahol már eleve egy csatahajó, 6 aviso-hajó és 3 tengeralattjáró állomásozott) a gyarmat védelmének megerősítésére, amelyet kilenc Észak-Afrikából és Franciaországból áthelyezett gyarmati zászlóalj megérkezése is tovább szilárdított. Bár felmerült a hadművelet lefújásának lehetősége, De Gaulle erélyes fellépésének hatására végül folytatódott az akció. Szeptember 23-án reggel szabad francia követek érkeztek a városba légi és tengeri úton, azonban a helyi közigazgatás vezetői mereven elzárkóztak minden tárgyalástól, sőt egy részüket letartóztatták, másokat közülük pedig tisztázatlan körülmények között lelőtték. Ennek eredményeként három szabad francia katona meghalt, hét megsebesült, hét pedig eltűnt.

Ezt követően a francia-brit kötelék partraszállást kísérelt meg, a heves ellenállással szembesülve azonban a francia vezérkar az első próbálkozás után nem erőltette tovább a hadműveletet. Ugyanakkor Churchill közvetlen parancsára heves tengeri ütközet bontakozott ki a védőkkel, amelynek eredményeképpen két francia tengeralattjáró és egy romboló elsüllyedt, míg brit részről 19 repülőgép veszett oda vagy vált javíthatatlanná és három cirkáló is súlyosan megrongálódott. 

Összességében a hadművelet szabad francia oldalról nézve teljes kudarccal zárult, egyértelművé vált, hogy Francia Nyugat-Afrika szilárdan felsorakozott a Vichy-kormány mellett. Az alábbiakban közreadott dokumentum De Gaulle tábornoknak az eseményekről szóló beszámolóját tartalmazza.

 

Beszámoló a dakari eseményekről[1]

 

SZABAD FRANCIAORSZÁG

LONDON

 

De Gaulle tábornok beszámolója a dakari eseményekről.

1940. október 1.

 

De Gaulle tábornok

MUSELIER altengernagynak és

FONTAINE alezredesnek

 

I. Önök ismerik a dakari expedícióval kapcsolatos tervet, amely a brit kormány kérésére és az említett kormány és közöttem született megállapodás alapján került kidolgozásra. A körülmények, melyek figyelembevételével kialakították ezt a tervet, teljes egészében megváltoztak, miután Vichy egy flottaköteléke érkezett Dakarba, valamint megfélemlítő akciók indultak a szimpatizánsaink ellen.

Miután megérkeztem Freetownba, részben értesültem ezekről a változásokról, de két tényező megerősített abban a szándékomban, hogy mindezek ellenére megpróbáljam kivitelezni a tervet:

Az első ezek közül azoknak a Vichy-cirkálóknak a viselkedése volt, amelyekkel a tengeri út során találkoztunk. Ezek a hajók teljes sebességgel haladtak Francia Egyenlítői Afrika felé, hogy elvágják az utunkat. A Primauguet-t egy brit cirkáló megállította, majd felszólítottam, hogy térjen vissza Casablancába, amit ellenkezés nélkül végre is hajtott. A Gloire, melyet hangosbeszélőn ugyanerre szólított fel megbízottam, ARGENLIEU parancsnok, szintén követte a példáját. Ami a másik két hajót, a Georges Leygues-t és a Montcalm-ot illeti, nem hallgattak ránk és behajóztak Dakarba.

A másik tényező azon meggyőződésem volt, hogy ennyi előkészület után lefújni a hadműveletet erkölcsileg sokkal károsabb következményekkel járna, mint esetleg kudarcot vallani. Ezt a véleményemet az angol admirális és az angol tábornok is osztotta.

 

II. A következőkben megosztom Önökkel az események rövid leírását. Olvassák el és jegyezzék fel, hogy utána annál jobban tudjuk közzétenni propagandagépezetünk:

a) a Szabad Francia Erők akciója kizárólag Dakar biztosítását célozta a franciák számára a franciák közötti harcok teljes elkerülésével. Ugyanakkor a Vichy hatóságok azonnal tüzet nyitottak ránk. Az eredmény három halott, hét sebesült, köztük három tiszt, hét eltűnt tiszt (az oukami repülőtéren leszállt repülősök és követek);

b) az angolok nem nyitottak tüzet, csak miután több mint egy órán át lőttek rájuk, és ennek következtében veszteségeket szenvedtek el;

c) a Szabad Francia Erők csak azután vonultak vissza, miután bizonyossá vált, hogy a hadművelet szabályos ütközetté alakult át.

 

III. Mindezek ellenére a katonák viselkedése kifogástalan volt és a csalódottság dacára a morál továbbra is nagyon jó.

Ugyanakkor az események után minden Dakarból beérkező híradás arról számol be, hogy a lakosság körében nagy az elégedetlenség a Vichy-hatóságokkal szemben: tömeges letartóztatások, a helyi vezetés döntéseinek elutasítása, az elesettek temetési szertartásának megtartása a székesegyház helyett egy hadihajón, ostromállapot kihirdetése, szigorítások és elnyomó intézkedések bevezetése stb.

Hozzá kell tenni, hogy a hadművelet alatt a dakari légierő egyértelműen habozó magatartást tanúsított.

 

IV. Anélkül, hogy titkolni próbálnám ennek a kudarcnak a súlyos erkölcsi következményeit, úgy döntöttem, hogy folytatni kell megkezdett tevékenységemet, mivel meg vagyok győződve róla, hogy egy ilyen fajta sikertelenség a jelenleg zajló események közepette nem tekinthető döntőnek, amikor Franciaország léte forog kockán. Úgy érzem, hogy ellenségeink várhatóan közeljövőben megindított akciója gyarmatbirodalmunk területén drámai igazolást fog szolgáltatni nekünk.

 

V. Néhány Freetownban töltött nap után, amely a csapatok pihentetését és az angolokkal való egyeztetést szolgálta, holnap vagy holnapután útnak indulunk Francia Egyenlítői Afrika felé.

Az a szándékom, hogy az ott állomásozó erőket megerősítsem az állomány kiképzésével és az Angliából érkező hadianyaggal.

Ezt követő céljaim: egyrészről létrehozni Egyiptomban egy valódi expedíciós hadtestet, amelynek az olaszok ellen kell harcolnia és ezáltal hatást gyakorolnia levantei bajtársainkra is, másrészről rendezni a gaboni kérdést, aztán nyugat felé folytatni a csatlakoztatási folyamatot, Dakart sem szem elől tévesztve.

Doulában vagy Brazzaville-ben felállítok egy központi irányító szervezetet a Szabad Franciaország számára, amely közvetlen kapcsolatban áll majd a csatlakozott gyarmatokkal még a Csendes-óceánon is, valamint képviselőinkkel Egyiptomban, Amerikában stb.

 

VI. Szükséges, hogy erős és aktív képviseletet tartsunk fenn Londonban, amelynek élére FONTAINE alezredes nevezem ki.

Ennek a képviseletnek helyben kell rendeznie a brit minisztériumokkal minden olyan kérdést, amely eddig felmerült, ezután fog felmerülni, vagy amelynek rendezését rábízom. Ezzel egyidőben ennek kell foglalkoznia az Angliában állomásozó vagy oda a jövőben érkező francia önkéntesek kiképzésével és új egységekbe sorolásával is.

Felkérem MUSELIER admirálist, hogy amint be tudta fejezni az új hajók felfegyverzését, nevezetesen amennyiben megoldható, a Triomphant-ét, kövessen engem Francia Egyenlítői Afrikába, ahol fontos külpolitikai feladatot kívánok rábízni. EON tábornok maradjon Londonban, mint az angliai csapatok főparancsnoka, aki a képviseletemnek tartozik beszámolóval.

Egy másik fontos és sürgős kérdés, amely rövid időn belül meg kell oldani, az Afrikában és Angliában felállítás alatt álló csapatok fegyverrel való ellátása.

 

VII. Itt van még továbbá az Önök és köztem lévő kommunikáció fontos kérdése. Ezúton jelzem, hogy az angolok a közelmúltban felállítottak egy rendszeres hidroplánösszeköttetést Anglia és Nyugat-Afrika között. Ezt a hálózatot fogjuk használni levelezésünk lebonyolítására mindkét irányba rejtjelezve, amelyben az Önök álneve MORTON lesz.

Minden más kommunikáció a szokásos távírókapcsolaton keresztül zajlik.

VIII. Ne mulasszák el elküldeni nekem, akár jelentős késéssel is, a londoni újságokat és a mozgalmunkra vonatkozó jelentéseket akár Angliából, akár máshonnan.

El kell mondjam, hogy a dakari események után küldött üzenetük, melyben bizalmukról biztosítottak, sokat jelentett számomra.

 

De Gaulle  tábornok

 

 

 



[1] AN 72 AJ 220. Documents remis par Aristide Antoine, 13-16.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.