Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
V okt. 22, 2017 @17:00 - 12:00AM
Élő magyar festészet 2017 - A hal
V okt. 22, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
V okt. 22, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
V okt. 22, 2017 @19:00 -
Mészöly Miklós–Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen
Cs okt. 26, 2017 @20:00 -
drMáriás: A szeretet soha el nem fogy - Kiállítás
V okt. 29, 2017 @19:00 -
Suttogók a Nyitott Műhelyben

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

Miért számított meleg színnek a kék a középkorban és keltett kellemetlen hatást minden, ami pöttyös, mintás vagy csíkos? Mi volt az oka, hogy féltek a vörös hajú emberektől és vajon miért piros a Mikulás és Piroska ruhája, vagy öltözik kékbe Szűz Mária? Miért nem tanácsos elaludni egy diófa alatt? Hogyan okozhatta az oroszlán felemelkedése a XII. században a medve trónfosztását? Miért volt szükséges, hogy a keresztény egyház átírja a sakkjátszma szabályait? Milyen elvek dominálnak a címerek, jelképek, zászlók mintázatának összeállításában?

Ha nem is vagyunk tudatában, a középkori nyugati civilizáció jelkép-, szimbólum- és értékrendszere mai modern világunkban is él, remélhetőleg továbbél. Bárhova utazunk Nyugat-Európában, találkozunk a kincseivel. Michel Pastoureau, „A középkori Nyugat-Európa szimbolikus története” (Une histoire symbolique du Moyen Age occidental) című könyvében számos, jelenleg minket körülvevő jelenség, motívum, értékes kultúrtörténeti magyarázatára lel az olvasó.

A Médicis-díjas történész, heraldika-, szín- és szimbólumkutató összefoglaló írásában nemcsak kinyitja a középkori Nyugat-Európa szimbólumtárának titkos szelencéjét, hanem útmutatást nyújt a szimbólumok helyes értelmezésével kapcsolatban, ezzel közelebb viszi az olvasót a középkori szellem világának mélyebb tartalmaihoz. Láthatjuk, hogy a Pastoureau könyvében feldolgozott korszak kulturális különállásából adódóan eszköztárában, szemléletében, értékrendjében jelentősen különbözik az utána következő korszakoktól. Bár a középkori szimbólumok világa néha túl egyszerűnek, néha zavarba ejtően misztikusnak tűnik, kétségkívül egy önmagán túlmutató idegen világ leképezése, amelynek megfejtéséhez művelődéstörténeti kutatások szükségesek, nem tanulmányozhatóak kulturális, társadalmi, ideológiai kontextusukon kívül. Ennek fényében Pastoureau könyve inkább tekinthető mentalitástörténeti áttekintésnek, semmint szimbólumszótárnak.

A bevezetőben a szerző elsődleges célja elénk tárni, milyen viszonyulás, attitűd szükséges a szimbólumok helyes megfejtéséhez, miközben ismerteti a középkori ember szimbólumalkotó eljárásait. Pastoureau szerint a középkorban a színeknek, számoknak, állatoknak önmagukban nincs jelentésük, mindig használatukkal, kontextusba helyezésükkel, más dolgokkal interakcióba kerülve nyernek értelmezést. A középkori gondolkodás prelogikus, analogikus, a szimbólumalkotás tehát két szó, fogalom, vagy tárgy közötti azonosságon alapul. A egyik kézzelfogható, a másik rejtett, elvont.

A világ viszont végtelen interpretációs lehetőséggel szolgál, hiszen mikro- és makrokozmoszt, embert és természetet, eget és földet könnyen kapcsolatba lehet hozni hasonlóságok alapján, sőt egy dolog akár több másikkal is összekapcsolódhat. Ezzel magyarázható a szimbólumok ambivalens vagy polivalens tulajdonsága, egyazon dolog ellentétes pólusú jelentésekkel történő felruházásának jelensége. A képzettársítások mechanikáját kissé bonyolítja a saussure-i felfogásnak ellentmondó attitűd, amely cáfolja a nyelvi jel önkényességét. A középkori tulajdonnevek vagy a latin eredetű növénynevek gyakran árulkodnak viselőik tulajdonságáról, történetéről. Ennek alapján Pastoureau azt javasolja, hogy a szimbólumok értelmezését mindig etimológiai vizsgálattal érdemes kezdeni. A szerző hangsúlyozza továbbá, hogy a középkori szimbolika háromirányú örökségből táplálkozik: a bibliai hagyományból, a görög-római mitológiából, és a barbár kultúrák (kelta, germán, skandináv) örökségéből.

A könyv szerkezetében négy fő tematikus csapásirányt követ, amelyben a szerző a növények, az állatok, a színek és a jelképek (címerek, zászlók) értelmezésére és fejlődéstörténetére koncentrál. A fejezeteket kisebb leágazások gazdagítják, amelyekben a szerző kitér egyebek között az anyagok, számok jelentésértelmezéseire, az állatokkal szemben indított bűnperekre. Példáival tökéletesen láttatja, hogy egy dolog interpretációja az idők folyamán miként változik követve a társadalom és az azt körülvevő kulturális atmoszféra változásainak dinamikáját. Az ötödik fejezetet a középkori játékoknak szenteli, előbb a sakkjátékok történetét részletezi, majd az Artúr király udvarában játszott táblajátékok következnek. Az utolsó fejezetben kultúrfokot ugrunk, nyomon követhetjük, hogy a későbbi korok alkotóinak (La Fontaine, Nerval és Walter Scott) képalkotási kedvét miként inspirálta a  középkori szimbolikus  képi világ.

Sajnálatos, hogy a szerző közel negyven kiadott kötete közül egyedül a fekete szín története jelent meg magyar nyelven. Ismertetett kiadványunk egyelőre a franciául tudó olvasóközönség számára elérhető.  

 

 

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.