Videó




Keresés a honlapon:


Acta Romanica – Bene Krisztián: A német hadsereg francia önkéntesei a Szovjetunióban – Oleg Beyda: „Francia Légió Hitler szolgálatában 1941-1944”

 

A Légion des volontaires français contre le bolchevisme (Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen, röviden LVF), amelyet a Wehrmacht 638. ezredeként is ismer a történelem, a német hadsereg egyik meglehetősen szokatlan alakulata volt a második világháború folyamán, mivel kizárólag franciákból állt. Különleges természetét tovább fokozza az a tény, hogy a külföldi állampolgárokból toborzott alakulatok közül ez volt az egyetlen, mely részt vett a Moszkva bevételét célzó német hadműveletekben 1941 utolsó hónapjaiban.

A nyugat-európai – és főképp a francia történetírásban – az alakulat története viszonylag jól ismert. Ez elsősorban Saint-Loup (valódi nevén Marc Augier, az egység egykori tagja és elismert író a háború utáni években) regényeinek köszönhető, de sokat tettek az ügy érdekében a túlélők önéletrajzi ihletésű leírásai is, melyet több tudományos igényű munka megjelenése is követett olyan szerzők tollából, mint Owen A. Davey vagy Pierre Giolitto. Ennek a gazdag irodalmi háttérnek a létezése ellenére a tudományos igényű orosz feldolgozás mindez idáig fájón hiányzott, pedig ennek jelentősége a helyi levéltári források és visszaemlékezések következtében rendkívül nagy. A hiányt jól érzékelteti, hogy az orosz történeti munkákban az LVF korábban csak említés szintjén került elő. Oleg Beyda orosz történész könyve ezt az űrt kívánja betölteni.

A kötet teljes egészében a Francia Antibolsevik Légió történetére koncentrál, amelyet kronológiai sorrendben dolgoz fel 1941-től 1944-ig. A szerző műve bevezetőjében osztja meg az olvasóval azokat a tényezőket, melyek arra késztették, hogy ezt az Oroszországban szinte teljesen ismeretlen témát feldolgozza. Ezek közül első helyen a tudásvágyat kell említeni, melynek eredményeképpen a nagyközönség a korábbinál sokkal pontosabb képet nyerhet a francia ezred Szovjetunióban töltött három évének történetéről.

Az első fejezet, mely a többihez képes viszonylag rövid, nem kötődik szorosan az alakulathoz, a két világháború közötti szélsőjobboldali mozgalmakat mutatja be, melyek ismerete nélkül nehéz lenne megérteni a későbbi eseményeket. Ezek a radikális pártok olyan karizmatikus vezetők irányítása alatt álltak, mint Jacques Doriot, Eugène Delonce, Marcel Déat, és a későbbiekben nagyon fontos szerepet játszottak az LVF létrehozásában.

A második rész kitér Franciaország 1940-es megszállására, majd pedig az Antibolsevik Légió 1941-ben bekövetkező megalapítására. A korábbi történeti feldolgozásoktól eltérően a szerző jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy bemutassa a Vichyben létrejött új francia kormány és a Kreml közötti politikai viszonyok alakulását a tárgyalt időszakban.

A harmadik fejezetből megismerhetjük a 638. gyalogezred kiképzését, kivonulását a frontra, majd pedig első – meghatározó – bevetését a Vörös Hadsereg csapatai ellen a szovjet főváros bevételét célzó német hadműveletek keretein belül, amely komoly kudarccal zárult.

Ezt követi a könyv leghosszabb fejezete, melyben a szerző nagyszabású kísérletet tesz arra, hogy a szakirodalom korábbi eredményeit saját kutatásaival kiegészítve bemutassa az LVF két zászlóaljának (az elsőnek és a harmadiknak) tevékenységét a megszállt Szovjetunióban. Ezek a partizánelhárító és „pacifikáló” hadműveletek elsősorban a mai Fehéroroszország területén zajlottak le. A két alegység működésének időrendben történő bemutatása rendkívül részletes. A szerző először a III. zászlóalj történetére koncentrál az 1942 májusától 1943 júliusáig terjedő időszakban, amikor az egység a 221. német biztonsági hadosztály kötelékében tevékenykedett. Ezt követően az I. zászlóalj története kerül előtérbe 1942 júliusától 1943 júniusáig, amelyet a vizsgált periódusban a 286. biztonsági hadosztályhoz csatoltak. Ezután részletesen leírja az 1943 októberétől újból ezredkötelében működő alakulat nagyszabású és eredményes akcióit, amelyekre 1944 júniusáig került sor. A negyedik rész utolsó alfejezete a Bobr-folyó mentén lezajlott csatát mutatja be, amelyben az LVF a Vörös Hadsereg ellen folytatott sikeres késleltető harcot a hátországba történő visszavonása előtt, ahol 1944 nyarán az egységet beolvasztották a Waffen-SS francia alakulatába.

A könyvnek ez a fejezete lehet a legérdekesebb minden olvasó számára, hiszen még a témában járatosak is számos olyan új részletet ismerhetnek meg, amelyek korábban szinte teljesen ismeretlenek voltak a szakirodalomban. Itt kell megemlíteni a francia dezertőrök viszonyát a partizánokkal, az egység belső problémáit, a két fél által indított felderítő akciók folyamán nyert információkat, a Seveau hadnagy által létrehozott vadászszakasz történetét, valamint a légiósok által a polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűnök részletes leírását.

Az utolsó fejezet egy már-már egzotikus témát dolgoz fel, nevezetesen az LVF soraiban harcoló külföldiek (azaz nem francia állampolgárok) történetét, akik közül a szerző – érthető módon – különleges figyelmet szentelt a Franciaországba emigrált fehéroroszoknak.

A könyv végén számos melléklet található, amelyek két témát járnak körül. Az első a francia sajtóban kifejtett szovjetellenes propaganda, amely szorosan kötődik az LVF-hez, a második pedig az úgynevezett Trikolór légió története, mely kiegészíti az Antibolsevik Légió tevékenységét.

A könyv fontosságát jól érzékelteti, hogy ez az első olyan Oroszországban megjelent történeti munka, mely az LVF történetével foglalkozik. Ugyanakkor nem csupán az orosz olvasóközönség számára hat újszerűen, hanem a nyugati olvasóknak is, hiszen olyan orosz levéltári és könyvészeti forrásokat dolgoz fel, melyek szinte elérhetetlenek az utóbbiak számára. Ezen források a korábbi, francia központú képhez képest újszerű megközelítést tesznek lehetővé, mivel az olvasók megismerhetik belőle az események orosz interpretációját, melyet a levéltári iratok és a partizán visszaemlékezések képviselnek. Ezek azért is különösen fontosak, mivel számos eseménnyel kapcsolatban teljesen új információkat is közölnek. Ilyenek például a Moszkva előtt 1941 decemberében a franciák ellen harcoló 32. szovjet lövészhadosztály egyik tisztjének visszaemlékezése, de itt kell megemlítenünk a légiósok ellen akciókat vezető partizánalakulatok tagjainak jelentéseit is.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy Beyda könyve nagyon fontos hozzájárulást jelent a második világháború alatti francia fegyveres kollaboráció történetének jobb megismeréséhez és a téma iránt komolyan érdeklődők számára melegen ajánlott olvasmány.

  
  
 

Bene Krisztián (Pécs, 1980) romanista, történész, a Pécsi Tudományegyetem Francia Tanszékének vezetője

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.