Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
P jún. 30, 2017 @19:00 -
Jazzköltészet júniusban

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

 

 

Matthieu Boisdron a Paris 4 Egyetem doktorondusza, aki a Nantes-i Egyetemen szerzett történészdiplomát 2003-ban. Kutatási területe a 20. század első felének diplomáciai kapcsolattörténetéhez kötődik, elsősorban a Franciaország és Kelet-Közép-Európa közötti viszonyokat kutatja. Ebben a művében, mely diploma dolgozatának átdolgozott verziója, a két világháború közötti korszak egyik középhatalmának számító Romániát veszi górcső alá. Arra tesz – egyébként nagyon sikeres – kísérletet, hogy bemutassa az olvasóknak azt a folyamatot, mely a régió egyik vezető országának számító Romániából megosztott, meggyengült és számos területétől megfosztott kisállamot hozott létre.

A jó felépítésű könyv az előszó – mely Bertrand Joly nevéhez fűződik – és a szerző beköszönője után három jól szerkesztett, logikus fejezetből áll, Románia 1930 és 1940 közötti történetét tárgyalja részletekbe menően. A fejezetek elsősorban kronológiai sorrendet követnek, mivel egymást követően az 1930-32, 1933-1936, illetve 1937-40 közötti időszakokat tárgyalják, amely megkönnyíti az olvasók számára az események követését. Ugyanakkor ez a felosztás nem csupán az időrendet helyezi a középpontba, mivel minden fejezet az adott évek legfontosabb problémáit vizsgálja meg és mutatja be.

Az első fejezet az ország gazdasági helyzetének bemutatásával kezdődik, mely a világgazdasági válság hatásainak kitéve rendkívül nehéz volt a korszak elején. Az elsősorban mezőgazdasági termelésének kivitelével foglalkozó agrárországot nagyon súlyosan érintette a nemzetközi piacok bezárulása, melynek következtében a lakosság többségét kitevő földműves réteg kritikus helyzetbe került. Mivel a kormány nem képes önerőből megoldani a gazdasági nehézségeket, külföldi kölcsönöket kénytelen felvenni, amelyek ugyan részben stabilizálják az ország helyzetét, de nem képesek megoldani a fennálló komoly problémákat. A gazdasági instabilitás maga után vonja a politikai élet megingását is, mely már egyébként is hosszú ideje problémákkal küszködött a két világháború között. A kiútkeresés végül megint egy kívülről érkező megoldással zárult: az évek óta külföldön élő Károly herceg visszahívásával az országba, aki 1930-ban elfoglalta a trónt II. Károly néven. Az uralkodó, annak ellenére, hogy önkéntes száműzetését Franciaországban töltötte, a román demokrácia erősítése helyett annak meggyengítésén dolgozott, hogy saját hatalmát növelhesse. Ennek eredményeképpen az ország a tekintélyelvű politikai rendszer felé mozdult el, amit tovább súlyosbított az a tény, hogy a szélsőséges politikai erők (mind a jobb-, mind a baloldalon) a nehéz gazdasági helyzet miatt a radikális változásokat hirdető ideológiák felé forduló lakosság támogatásának köszönhetően egyre komolyabb politikai befolyásra tettek szert.

A szerző a második fejezetet a fenti nehézségek miatt kialakuló rendkívül súlyos krízishelyzet leírásának szentelte. Egyrészről a gazdasági problémák munkás réteg komoly megmozdulásokat hajtott végre annak érdekében, hogy kikövetelje a kormánytól helyzetének javítását. Másrészről a heterogén és nagyszámú kisebbségek részéről is egyre komolyabban merül fel az igény saját helyzetének javítására. Annak ellenére, hogy a román politikai körök a legnagyobb gyanakvással a lakosság közel tíz százalékát kitevő magyarságot kezelik, valamint hasonlóan viszonyulnak a két százalékot képviselő bolgárság felé, a legnagyobb problémát a négy százalékos aránnyal rendelkező németek jelentik, akik messze a legszervezettebbek a kisebbségek közül. Ezen felül élvezik a hatalmát folyamatosan növelő náci Németország támogatását is, amely igen komoly nyomást tud kifejteni a román államra. A helyzetet csak tovább rontotta a nagyszámú ukrán és román kisebbség jelenléte az országban, amely még inkább megnehezítette az állam határozott fellépését a kisebbségi kérdésben. Ugyanakkor még tovább bonyolította a képletet a fent említett szélsőséges erők térnyerése, melyek közül a legnagyobb befolyásra a nacionalista, antiszemita és kisebbségellenes Vasgárda tett szert. A kormány így különösen nehéz helyzetben találta magát, melyet csak a különböző csoportosulások közötti lavírozással tudott – ideiglenesen – megoldani. Ennek eredményeképpen, állapítja meg a szerző, a nemzetiségek jelentette veszélyt azon az áron sikerült felszámolni, hogy a szélsőjobboldali erők jelentős támogatásra tettek szert a társadalomban és a politikai életben egyaránt.

A harmadik fejezetben az uralkodónak és a kormánynak a fenti helyzetre adott megoldási kísérleteit követheti nyomon az olvasó. Mivel az 1937-es választások a szélsőséges jobboldali erők győzelmét hozták magukkal, az uralkodó felszámolja a korábbi politikai rendszert és új alkotmány bevezetésével királyi diktatúrát vezet be az országban. Ezt követően II. Károly politikai és társadalmi reformokat vezetett be, melyek azonban kudarcra voltak ítélve. A szerző nagyon érzékletesen mutatja be a belső ellenállás és a külpolitikai helyzet változásai által okozott kilátástalan helyzetet, melyből az ambiciózus uralkodó nem találhatott kiutat. Ebben szerinte különösen fontos szerepet játszott a francia szövetségi politika kudarca is, mely a harmincas években egyre kevésbé volt képes támogatást nyújtani korábbi szövetségeseinek az egyre erősebb német fenyegetés ellen. Mivel a francia-brit páros már a harmincas évek közepén egymás után folyt visszavonulót a Németország által kiprovokált krízishelyzetekben, majd Olaszország etiópiai terjeszkedése kapcsán is diplomáciai impotenciáról tett tanúbizonyságot, így a közép-európai kisantantnak nyújtott korábbi garanciák is illuzórikussá váltak. Mindez a szövetség csődjéhez is vezetett, miután a náci Németország elkezdte felszámolni terjeszkedésének akadályait, melyet az 1938-as müncheni egyezmény is jóváhagyott. Ezt követően Románia már semmilyen külső segítségre nem számíthatott, melynek eredménye az ország egyes területeinek elcsatolása lett: a Szovjetunió, Bulgária és Magyarország is megszerzi az általuk követelt területek egy részét, mely román részről több mint 100000 km² és 6,5 millió – többségükben a kisebbségekhez tartozó – lakos elvesztéséhez vezetett. Az ebből fakadó válság Károly lemondásához vezetett, aki elhagyta az országot, hogy újabb önkéntes száműzetésben fejezze be életét, miközben az ország a Ion Antonescu vezetése alatt álló németbarát kormány irányítása alá került, aki szélesre tárta a kapukat a németekkel való együttműködés és így a háborúba való belépés előtt.

A szerző által megvont következtetések annál is inkább érdekesek, mivel az események alakulásért a felelősség egy részét egyértelműen Franciaországra hárítja, amely diplomáciai értelemben gyakorlatilag kivonult a térségből és magára hagyta keleti szövetségeseit Németországgal növekvő befolyásával szemben. Ilyen értelemben Románia kudarca egyben a nyugati szövetségeseké is, amelynek következményeit nem sokkal később maguknak is viselniük kell.

A könyv értékét külön emeli az a tény, hogy jelentős részben levéltári források alapján íródott, ugyanis a szerző elsősorban a Nantes-ban található Külügyi Levéltár anyagait használta műve elkészítése közben. Ezen kívül a szakirodalom eredményei is bemutatásra kerülnek a könyvben, ami annál is örvendetesebb, mivel nem csupán francia, de angol, sőt román nyelvű források is szép számmal találhatóak a könyv végén lévő bibliográfiában.

Meg kell említeni az ugyanitt található névjegyzéket is, mely jelentősen megkönnyíti az olvasó dolgát, amikor egy-egy jelentősebb személynek az eseményekben játszott szerepéről szeretne alaposabban tájékozódni. A könyv egyik legérdekesebb és része a különösen gazdag melléklet, amelyben számos jól megválogatott térkép mellett olyan „csemegék” is találhatóak, mint az 1938-as alkotmány vagy az uralkodó lemondó nyilatkozatának szövege.

Röviden összefoglalva, a könyv mind a téma iránt érdeklődő nagyközönség, mind pedig a történész szakma számára érdekes lehet Franciaországban és Magyarországon egyaránt, mivel – kivételes módon – pontosan és elfogultságmentesen mutatja be Románia történetének egy érdekes, ugyanakkor nagyon érzékeny korszakát.

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.