Videó

The Bewitched: Scene 1 (Harry Partch)


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Acta Romanica – Bene Krisztián: A trauma reprezentációi. Interdiszciplináris nemzetközi konferencia Budapesten

 

 

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő Francia Kapcsolat Kutatócsoport, valamint a Paris 3 Sorbonne Nouvelle Egyetem THALIM (Théorie et histoire des arts et des littératures de la modernité) Kutatócsoportja A trauma reprezentációi címmel interdiszciplináris nemzetközi konferenciát rendezett Budapesten 2017. május 26-27-én. A rendezvény egyik alapfelvetése az volt, hogy az irodalmi és művészeti megjelenítés elősegíti a veszteségek feldolgozását, ilyen formában tehát gyógyító tevékenységnek tekinthetők. Mivel a trauma az esetek többségében konkrét múltbéli eseményekhez köthető, ezért elmesélésükkel feldolgozásuk is megkezdődik, ami remélhetőleg lehetővé teszi, hogy egy bizonyos idő elteltével kevesebb fájdalmat okozzanak. Minden bizonnyal ez a hatásmechanizmus is motiválja az emberek egy részét arra, hogy a művészet és az irodalom segítségével megosszák élményeiket másokkal. Ezek az alkotások pedig számos tudományág számára jelentenek vizsgálati mezőt, mint az irodalom történelem, pszichológia, filozófia, szociológia, orvostudomány, művészettörténet, következésképpen a rendezvény szervezői (Catherine Brun, Alain Schaffner, Ádám Anikó, Radvánszky Anikó) mindezen diszciplínák képviselőit szólították meg és invitálták közös tanácskozásra.

A felhívásra közel 60 kutató válaszolt számos országból, így a hazai előadók mellett egyebek között amerikai, francia, belga, szlovén tudósok is képviseltették magukat, akik a fenti tudományterületek képviselőiként mutatták be kutatásaik eredményeit a konferencián. A rendezvénynek két munkanyelve volt, a francia és a magyar, amelynek eredményeképpen gyakorlatilag két párhuzamos konferenciára került sor, mivel a két különböző nyelvű szekció két szomszédos teremben egyidőben zajlott. Ez kétségkívül hozzájárult az előadások jobb megértéséhez, ugyanakkor sajnálatos módon némiképp gátat is emelt a mindkét nyelvet bíró kutatók előtt, akik így nem kísérhették figyelemmel az összes előadást, hiszen választásra kényszerültek, hogy az adott időben zajló előadások közül melyiken vegyenek részt. Mindez azonban nem okozott különösebb fennakadást az egyébként kiválóan szervezett és gördülékenyen lezajlott rendezvényen.

Mivel jelen sorok szerzője a francia nyelvű előadásokat hallgatta meg – amelyekből közel harminc hangzott el a két nap során –, a következőkben ezek közül kerül részletesebb bemutatásra néhány. A traumatikus élmények az esetek nem elhanyagolható részében háborús eseményekhez kötődnek, mint erre a konferencia számos előadója rámutatott. Ezek között kell említeni a Ljublanai Egyetem oktatóját, Irena Prosecet is, aki előadásában Primo Levi, olasz kémikus és holokauszt-túlélő önéletrajzi írásait mutatta be. A zsidó származású kémikus a második világháború során csatlakozott az olasz ellenállási mozgalomhoz, amelynek soraiban 1943 decemberében olasz fogságba esett. Miután fény derült származására, olasz fennhatóság alatt álló internálótáborba került, a német hatalomátvétel után azonban koncentrációs táborba küldték, ahol 11 hónapot töltött, mielőtt a Vörös Hadsereg egységei felszabadították a tábort. A háború alatti életéről és a koncentrációs táborban töltött időszakról később két önéletrajzot is írt, amelyek sajátossága az előadó szerint, hogy tulajdonképpen rejtett önéletrajzok, mivel az író nem utólagos visszatekintőként, hanem az eseményeket éppen átélő személyként veti papírra őket, így minden eseményt megrázóan közelről és a háttérben zajló történések ismerete nélkül kell magáévá tennie az olvasónak. Ez a sajátos technika különleges hatást vált ki, amely mély nyomot hagy a kötetek olvasóközönségében.

Ehhez kapcsolódva érdemes megemlíteni az Oxfordi Egyetem vendégkutatójának, Fanny Bauer-Motti előadását, aki pszichológusként olyan betegekkel foglalkozik, akiknek lelki eredetű problémáik háborús élményekből erednek. A jelenség különlegessége, hogy ezeket a háborús élményeket nem a páciensek élték át, hanem szüleik vagy nagyszüleik, így tehát az ő traumáik jelennek meg pszichológiai esetként leszármazottaiknál. Külön érdekesség, hogy a konkrét élmények elmesélése gyakran nem is a családban, hanem valamilyen kulturális közegen keresztül indirekt módon valósul meg, a betegek mégis intenzíven élik meg a háborús konfliktusok iszonyatát, noha csupán többszörös közvetítés útján találkoztak vele. Ez nagyfokú érzékenységet feltételez, így talán nem meglepő, hogy ez a jelenség elsősorban a kisgyermekeknél és fiataloknál jelenik meg, főleg különböző álmok formájában, ahol az álmodónak menekülnie kell, vagy éppen mozdulatlanságra van kényszerítve. A közönség soraiból merült fel kérdésként, hogy vajon ezek az álmok mennyire tekinthetőek általánosnak, hiszen hasonlókat bárki átélhet, de Bauer-Motti válaszában jelezte, hogy ezeket a pszichológia nagy biztonsággal tudja különválasztani a közönséges álmoktól, és valóban az áttételes háborús traumák következményeként alakulnak ki.

Más megközelítésben, de nem kevésbé érdekes témát járt körbe a Paris-Sorbonne Egyetem docense, Philippe Simon, aki azt mutatta be, hogyan jelent meg az 1348-as pestisjárvány Boccaccio Dekameronjában. Bár ez a mű általában életközeli és hedonista hangvétele okán szokott az érdeklődés középpontjába kerülni, Simon előadásában arra a tényre került a hangsúly, hogy a mű születésének kiváltó oka a hatalmas pusztítással járó pestisjárvány volt, amely traumatizálta a szerzőt és kortársait. Mivel a lakosság és a hatóságok képtelenek voltak gátat szabni a járvány terjedésének, az egyetlen megoldás a menekülés volt, amely lehetővé tette, hogy elkerüljék a betegekkel való találkozást, így tehát a mű kiindulópontja egy valódi válsághelyzetre adott választ ír le. Ami pedig a novellagyűjtemény szórakoztató és életigenlő hangvételét illeti, az is egyfajta posztraumatikus válaszként értelmezhető a válság okozta traumára, hiszen a szenvedés után felértékelődnek az élet örömei.

Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni Miroslava Novotná, a brnoi Masaryk Egyetem oktatójának előadását, amelyben Nathalie Papin francia írónő műveinek traumatikus vonatkozásait mutatta be. Papin a kortárs francia ifjúsági színműírás meghatározó alakja, aki darabjaiban számos alkalommal dolgozza fel a gyerekeket érő traumákat. Különböző írásai gyakran egy-egy klasszikus gyerekkori trauma köré épülnek fel, ezek bemutatásával pedig igyekszik megkönnyíteni ezeknek a problémáknak a feldolgozását. Noha darabjai többségét színpadon is bemutatták, a szerző viszonylag kevéssé ismert mind Franciaországban, mind külföldön. Ez alól némi kivételt képez Csehország, ahol amatőr egyetemi színjátszók Novotná rendezésében már több darabját is színpadra állították.

 

A kétnapos nemzetközi tudományos rendezvényen számos színvonalas előadás hangzott el, amelyeket elgondolkodtató eszmecserék követtek, ezért vitán felül kijelenthető, hogy a szervezők és résztvevők közös erőfeszítéseinek köszönhetően a tanácskozás mindenki számára hasznos volt. Aki kíváncsi ennek a közös gondolkodásnak az eredményeire és nem volt jelen a konferencián, az elolvashatja azokat a konferencia-előadások alapján a jövő év során elkészülő tanulmánykötetben. 

  
  
 

Bene Krisztián (Pécs, 1980) romanista, történész, a Pécsi Tudományegyetem Francia Tanszékének vezetője

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.