VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Bene Krisztián: Szimuláció és disszimuláció: beszámoló egy „klasszikus” közép-európai neolatin konferenciáról
2017. április 6-7-én került sor a Česke Budejovice-ben található Dél-Csehországi Egyetem (Jihočeská univerzita v Českých Budějovicích) Romanisztika Intézetének szervezésében a "Simulatio et Disimulatio: a szimulációról és a disszimulációról az irodalomban" című nemzetközi tudományos konferenciára. Mivel a rendezvény a Romanisztika Intézet keretei között valósult meg, így az előadások három neolatin nyelven, franciául, olaszul és spanyolul hangzottak el. A nemzetközi jelleget tovább erősítette az tény, hogy az előadók tíz különböző országból (nevezetesen Csehországból, Franciaországból, Kanadából, Lengyelországból, Magyarországról, Olaszországból, Romániából, Spanyolországból, Svájcból és Szlovákiából) érkeztek a rangos tudományos tanácskozásra. A hasonló logika mentén szervezett, többnyelvű konferenciák esetében gyakori, hogy a rövidre szabott, mindössze kétnapos időkeret, a nagyszámú (40 fő) előadó és a nyelvi akadályok miatt párhuzamos szekciókat hoznak létre, amelyekben egy-egy adott nyelven zajlik a diskurzus. Ebben az esetben ez a logika a szervezők tájékoztatása szerint szándékosan csupán részlegesen valósult meg, mivel a nyitó plenáris előadások után valóban két párhuzamos szekcióban folytatódott a munka, ugyanakkor ezekben a három neolatin nyelv keveredett, mivel a fő rendező elv a tematikai azonosság volt. A megértést elméletileg a három nyelv közös gyökerei szavatolták, amely általánosságban jól működött, mivel az előadások fő mondanivalóját mindenki értette, ugyanakkor az azokat követő hozzászólásokat és párbeszédeket már számos esetben a több nyelvet is jól beszélő kollégáknak kellett tolmácsolniuk, hogy a finom jelentésrétegek is egyértelműek legyenek a diszkussziókban résztvevők számára. A szekciók – szem előtt tartva a konferencia tematikáját – a következő résztémák köré szerveződtek: Narratív játékok és tétek; Hazugság és igazság; Önéletrajz; Irodalmi misztifikáció; Személyiség, mint a szerző alteregója; (Dis)szimuláló narrátor; (Dis)szimuláció és nyelv; (Dis)szimuláció, mint túlélési mechanizmus; (Dis)szimuláció és filozófia; (Dis)szimuláció és ideológia; (Dis)szimuláció és retorika. A szekciócímek is jól érzékeltetik, hogy a résztvevők rendkívül széleskörű megközelítésben foglalkoztak ezeknek a jelenségeknek az irodalmi megjelenési formáival. A megvizsgált és bemutatott irodalmi korpuszok mind térben, mind időben hatalmas távolságot öleltek fel, hiszen nem csupán az európai, hanem a kontinensen kívüli neolatin nyelvű irodalmak is előkerültek a diskurzus során, amelyek az elmúlt közel ezer év folyamán íródtak. Az összes előadás bemutatása messze meghaladná jelen írás terjedelemi kereteit, ezért csupán arra vállalkozunk, hogy a legérdekesebb témát járjuk körbe, nevezetesen egy kortárs francia író, Laurent Binet munkássága idevágó részének ismertetését, amelyre egymástól függetlenül három franciául beszélő előadó is vállalkozott. Bár harmadikként került sorra, tematikusan előre kívánkozik Veronika Černikovának, a Dél-Csehországi Egyetem munkatársának szereplése ("Igazat hazudni és hamisat hazudni: Laurent Binet fiktív világainak hitelesítő stratégiái"), aki Binet irodalmi munkásságáról nyújtott átfogó képet. Ebből kiderült, hogy a párizsi középiskolai tanár néhány kisebb lélegzetű írás után 2010-ben robbant be a francia irodalmi életbe HHhH című regényével. A könyv címe egy utalás a Himmlers Hirn heißt Heydrich kifejezésre, amely annyit tesz, hogy Himmler agyát Heydrich-nek hívják, és ami egy közkeletű szólásmondás volt a második világháborús Németországban Reinhard Heydrich SS-ben betöltött vezető szerepével kapcsolatban. A mű azt a hadműveletet mutatja be, amelynek során két, a szövetségesek által kiképzett csehszlovák katona sikeres merényletet hajtott végre Heydrich ellen 1942 májusában. A könyv azonban több és sokkal érdekesebb, mint egy egyszerű történeti szakmunka vagy történelmi regény, mivel a szerző személyes narrációja váltakozik a tények bemutatásával, amelynek során érzékletesen mutatja be a múlt feltárásának nehézségeit. Annak ellenére, hogy Binet minden ismert történelmi tényt közread, a kutatás közbeni élményeinek és gondolatainak megosztásával jelzi, hogy a múlt teljes megismerése lehetetlen, hiszen nem voltunk jelen az események során, és ha ott lettünk volna, akkor is csupán egy nézőpontot ismernénk. Ezért a legalaposabb kutatás is szükségszerűen egyfajta fikciót eredményez, amelynek során a valóság bizonyos elemei nem jelennek meg, más részleteket pedig a szerző alkot meg, így bőségesen használja mind a szimuláció, mind a disszimuláció eszközét. Ennek következtében a végeredmény izgalmas elegye a fikciónak és a valóságnak, amely rendkívül pozitív fogadtatásra talált a francia közönség körében, és a mű más elismerések mellett 2010-ben megkapta az első regény Goncourt-díját is. Érdemes megemlíteni, hogy könyvből filmet is forgattak 2015-2016-ban, a forgatás helyszínéül pedig Prága mellett Budapest szolgált. A film tervezett megjelenése 2017 folyamán várható. A brnoi egyetem két oktatója, Petr Kyloušek és Petr Vurm is Binet 2015-ben megjelent A nyelv hetedik funkciója című új regényével ismertette meg a közönséget. Kyloušek "Igazat hazudni? Laurent Binet és A nyelv hetedik funkciója" című előadásában a szimuláció és a disszimuláció elméleti hátterének felvázolása után hihetetlen aprólékossággal mutatta be a könyv azon részeit, ahol ezek az eszközök tetten érhetők. Gyakorlatilag az egész mű erre a két technikára épül, hiszen egy olyan nyomozás történetét adja közre krimi formájában, amely az elismert francia szemiológus, Roland Barthes 1980-as (valóban megtörtént) halála után indult volna egy rendőrfelügyelő és egy nyelvész együttműködéseként. Ennek a kutatásnak a során a főszereplők a korszak francia és nemzetközi irodalmi, nyelvészeti és politikai elit egy részével is kapcsolatba kerülnek, miközben igyekeznek megtalálni egy minden kérdésükre választ adó elveszett dokumentumot, amely a nyelv hetedik funkciójáról szól. Ehhez kapcsolódott Vurm, aki előadásában ("A szerző halott, éljenek a szereplők! A szabadság megjelentése a szimulációs és disszimulációs narratív játékokban Laurent Binet A nyelv hetedik funkciója című művében") azt mutatta be, ahogy a szerző életre keltette narrátor funkciót betöltő szereplőit, akik szinte végletes önállóságot mutatva gyakran a szerző személyével és tevékenységével kapcsolatban is utalásokat tesznek, sőt kritikákat fogalmaznak meg. Ennek alapján elmondható, hogy Binet a korábbi művében kifejlesztett a fiktív és valódi ötvözésének technikáját ebben a könyvben még magasabb szintre emelte, amely rendkívül élvezetes élményt jelent az erre fogékony olvasók számára. Ezt a francia közönség és szakma szemlátomást nagyra értékeli, mivel ezt a könyvet is több díjjal jutalmazták.
Megjelent: 2017-04-30 16:00:00
|
